Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

T. Bereczki Ibolya: A hal szerepe a tiszazugi falvak életében

JÈÊÊÊÊ 2. kép. Halmérés kéttányérú mérlegen, Tiszavárkony, Szabó L. felv. 1978. hány száraz év és a Tisza-szabályozás együttesen azonban katasztrofális hatású volt: ,,a nyílt árterületek mentesítése, a kanyarulatok átvágása szűkebbre szorította a halak birodalmát. Az árvédelmi töltések építésénél nyitott gödröket az árvíz megtöltötte, de ha a víz elapadt, a gödrök kiszáradtak és a halivadék elpusztult".'

50 Az összeszorított folyómeder sem volt alkalmas ivadéknevelésre, mert az egyre magasabb szinten és egyre gyorsabban lefutó árhullámok víztömege nem tudott kellően átmelegedni.

31 A földrajzi környezet megváltozását a gazdálkodás rendjében hatalmas átalakulás követte: az ártér összeszűkülése, a legelőfeltörés a munkaigényesebb földművelés és az intenzív állattartás előretörésével párosult. A halászat elveszítette korábbi jelentőségét, egyre inkább idénymunkává, kevesek kenyéradó foglalkozásává alakult. 1887-ben felállították a Halászati Felügyelőséget, az évtized végén pedig megalkották a halászati törvényt, amely kimondta halászati társulatok megszervezésének kötelezettségét.

32 Az emlékezetben századunk kapitalista bérlőhalászatának jellegzetességei a következőképpen élnek: „Ezelőtt vót Tiszabérlő, még etette a halat; vót két medence, ahol ívott a hal. Mikor megívatta, akkor oszt kieresztette a Tiszára." (Ci*o KORDÉLY József, 1937. 226. BOTÁR Imre-KÁROLYI Zsigmond, 1971. I-II. 31 KÁROLYI Zsigmond-NEMES Gerzson, 1975. II. 122 32 KÁROLYI Zsigmond-NEMES Gerzson, 1975, II. 125