Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához
Természetes, hogy az ilyen rangsor diktálta minősítés, készen öröklött szerep nem kedvez az egyéniség kibontakozásának. Szerep és egyéni tehetség Külön kell foglalkoznunk azzal a szereppel, amelyet a közösség elfogad olyan esetben, amikor valaki tehetsége és szorgalma által kivételes, a közösségétől eltérő foglalkozásban, művészkedésben jeleskedik. a) Elsősorban azokra a szerepekre gondolok, amelyek az egyes mestereket illetik meg, akik épp azáltal töltenek be fontos szerepet, hogy a falubeliek rájuk szorulnak. Kádárok, kőművesek, ácsok, asztalosok, kőfaragók stb., akik még a múlt században, de a század elején is az egész falu ellátói voltak, különös megbecsülésben részesültek. Kiváló kőművesmesterek, akik egy községben, sőt a környező községekben is sajátosan kialakított építészeti formákat hoztak létre; a havadi temetőben a sírkövek különböző stílusa az egyes nemzedékek esetében más-más tehetséges kőfaragóra utalnak; egy-egy tehetséges asztalos munkái a falu minden házában megtalálhatók. Gondolok a vargyasi festett bútorokra, a vistai kőfaragók műveire és így tovább. Az is igaz viszont, hogy a tehetséges mesteremberek rendszerint családi hagyományt vittek át nemzedékről nemzedékre. b) Ahogy a népi hagyományos életforma visszavonulóban volt és van, mindinkább előtérbe kerülnek a tehetséges egyének, a népi alkotók. A mindig létező tehetséges alkotók azonban igazán csak napjainkban nyerhettek olyan megnyilvánulási lehetőséget, mely tehetségük egyéni jegyekben való kibontakozását nemcsak hogy megengedi, de támogatja is. E folyamat, mely igen bonyolult és ellentmondásos, falvainkban felülről és kívülről érkező ráhatásként indult meg. Nem szóltam a jelenbeli megváltozott viszonyokról, amelyek a régi értékrendet teljesen széttörték: volt zsellérfiakból, napszámos-, cselédivadékokból lesznek jól kereső egyének, akik már új szerepet nyernek, s ezt feltétlenül egyéni tehetségük szerint. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a második világháborút követő időkben az vált előnyükre, ami a múltban hátrány volt, az „egészséges származás", amit a megváltozott viszonyok között mindenütt tekintetbe vettek. De ez már a felbomlott falunak új, külön vizsgálandó problémái közé tartozik, és külön vizsgálat tárgyát képezi. Az értékrend mint csoport-eszme Ha az értékrend lényegét akarjuk megragadni, akkor a továbbiakban ne csak azt lássuk benne, hogy az vitathatatlan értékek hordozója s modellje, hanem inkább azt a törvényszerűséget próbáljuk megragadni, amely szerint valami egy csoport számára értékké és modellé minősül. Hogyan is alakul ki hát az az eszmerendszer, mely értékként, értelmezőként, eligazítóként működik egy csoport szemében, míg ugyanaz az eszmerendszer egy más csoport szemében nevetségesként, megvetendőként hat. E kérdés tisztázást igényel, és ehhez egy tágabb összefüggést kell keresnünk. Kérdésünk megközelítéséhez több oldalról kaphatunk segítséget. Kezdjük talán Graham SUMNER alapvető munkájával 17 , amelyben látványos példákon mutatja 17 SUMNER Wiliam Graham: Népszokások. Szokások, erkölcsök, viselkedésmódok szociológiai jelentősége. Budapest, 1978.
