Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bődi Erzsébet: Lepényfélék egy magyarországi lengyel falu táplálkozásában

5- kép. Laksa-sütcs kerül az istvánmajoriak asztalára. Formája, sütésmódja is megváltozott. Az elnevezetése azonban még szilárdan őrzi az ősét. Ezeket, a bádogcsuporral, kanvickaval kiszaggatott, két ujjnyi vastag zsíros, sós süteményeket az istvánmajoriak bugacki néven ismerik. A bugacki terminus egyes számú alakja a bugacka. Ez a szó az istvánmajori nyelvben csak többes számban használatos: „Dzieci moje piece dobre bugacki"..

13 A nyelvi gyakorlat is kifejezi, hogy egy alkalommal, ellentétben a bugaccal, több kisebb bugacki sült. A bugacki nevet viselő készítményekre már nem jellemzőek a lepénykenyérfélék nagyságbeli, összetétel és rendeltetés szerinti sajátos vonások. Közelebb állnak a zsíros sült tészták csoportjához. Ezért változatainak bemutatását elkerüljük. Itt csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a lepénykenyérfélék csoportjába tartozó bugac a legutóbbi gyakorlat szerinti összetétele azonosságot mutat a bugacki egyik változatával. Feltételezhető, hogy a sütési eljárás módosulását követte a formai átalakulás és nem fordítva.

14 A bugac jelentése egy tojásos ételre is kiterjed: a wajcowy bugacta, amely a tojáslepény egyik változatát jelenti. Napjainkban egyik kedvelt étel. Istvánmajorban sajátították el a készítését. Itt a forma mutat hasonlóságot a bugac eredeti jelentésével. A bugac név tehát újabb jelentéssel bővült, s mivel magyar jelentésüket 13 „Gyermekeim, sütök egy kis jó pogácsát." 14 Ezeknek a fejlődéstörténeti mozzanatoknak a sorrendjére KISBÁN Eszter összefoglaló tanulmánya is rámutat: KISBÁN Eszter 1968. 78.