Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Selmeczi Kovács Attila: Tengelyhajtású kézimalmok a Tiszántúlon
seben jelentős szerepet kapott az ízlésbeli konzervatizmus. A kézimalmot azonban túlnyomóan kukoricadarálásra használták. A kukoricadarát az állatok takarmányozásán kívül ételkészítésre is alkalmazták: főképpen kukoricakását, puliszkát főztek belőle. A paprikát is a kézimalmon őrölték meg. Az őrlemény finomságát a kőtávolság szabályozásával tudták befolyásolni. Ha a tengelyt megtartó keresztfa alá helyezett éket beljebb ütötték, a keresztfa a tengellyel együtt megemelkedett és magával nyomta a felső követ is. Ezáltal növekedett a kövek közötti távolság, tehát az őrlemény durvább lett. Minél kevésbé ütötték be az éket, annál finomabb őrleményt kaptak. A kőtávolság szabályozásának ez a módja a vázas konstrukció adottsága, amely minden tőkés típusnál megtalálható. 7 A köveket más megoldással is tudták szabályozni, ami a századfordulón kezdett teret hódítani. Működéselve megegyezik az ék alkalmazásával: a mozgatható keresztfát vas csavarorsóval kapcsolták a tökéhez és az arra illeszkedő füles csavar forgatásával emelték meg vagy eresztették lejjebb a keresztfát, ennek következtében a tengelyhez kapcsolódó forgókövet is. Ilyen szerkezetű tengelyhajtású kézimalmot ismerünk Nádudvarról (Hajdú-Bihar m.), amely csekély formai eltérést mutat az eddig tárgyalt eszközöktől (3. kép). s A deráló néven említett kézimalmot kukorica és só darálására használták, csak ínséges időben került gabona a garatjába, bár az aránylag nagy méretű (42 cm átmérőjű) kövek a gabonaőrlés feladatának ellátására is alkalmasnak mutatkoznak. Ennek a tárgynak további sajátossága a deszkalappal határolt felső keret, amely a garat és a hajtókar rögzítését biztosítja. Az előbbi példákhoz viszonyítva ennél a kézimalomnál a forgókő jobban kiemelkedik a tőkéből, ezért a tőkébe vágott kifolyónyílás, a deráló szája is magasabban helyezkedik el, mert a kövek érintkezési felületétől juttatja az őrleményt a szabadba. A kifolyónyílás mindig a tőke hosszanti oldalán, a malomkövek középpontjának megfelelő helyen található. Amint az eddigi példák is szemléltetik, a tengelyhajtású kézimalom szerkezeti konstrukciója felső keretszerű állványzatot kívánt meg. E sajátos formai kiképzés ellenére ezeknek a kézimalmoknak a magassága ritkán haladja meg az egy métert. A hajtókar olyan magasságban helyezkedik el, hogy azt állva megfelelő lendülettel lehet forgatni (2. kép)}* Az eszköz működtetéséhez a garat szabályozása is hozzátartozott. Ugyanis az őrölnivalótól és a darálás minőségétől függően állították be a garatot a kőnyílással összekötő vályú lejtését. Több helyen a tengelyhajtású kézimalom felső keretén forgatható vízszintes tengely helyezkedett el, amelyre egyszerűen feltekerték a kívánt feszességig a tartózsinórt (Kókad, Bagamér Hajdú-Bihar m.). 10 Más esetben a keret átellenes oldalán levő szögre akasztották (I. kép), vagy kézben fogták a zsinór végét (2. kép). A tőkére állított hajtókeret miatt a tengelyhajtású kézimalmokat alacsonyabb lábakkal készítették, azonban a lábak között elhelyezkedő keresztfa meglehetősen korlátozta a lábak számottevő megrövidítését. Erre legfeljebb csak akkor kerülhetett sor, ha szabályozószerkezetet nem alkalmaztak a kézimalmon, amint azt egy 7 Történeti értékelését adja SELMECZI KOVÁCS Attila 1981. 8 MNA 163. BELLON Tibor gyűjtése, 1962. - Hasonló szabályozó szerkezetű tengelyhajtású kézimalomról tudunk még Dobozról (Békés m. ). MNA 166. TAGÁNYI Zoltán gyűjtése, 1961. 9 A képen szereplő kézimalom magassága 97 cm, lábainak magassága 28 cm, a felső keret magassága 34 cm, a tárgy hossza 80 cm, köveinek átmérője 40 cm. UJVÁRY Zoltán gyűjtése, 1957. 10 MNA 189. SZABADFALVI József gyűjtése, 1969. és IKVAINÉ SÁNDOR Ildikó fényképfelvétele, 1962.