Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához
a falubeli egyházi és világi bírák megtorló intézkedései egyformán szerepet játszottak. Ennek ellenére - vagy tán épp emiatt - az egyének ezt mégis magukénak érzik és etikai normaként fogadják el. Persze ebben különböző tényezők játszottak szerepet: egyrészt a közösség tagjainak az a tehetetlensége, amely a hagyományt nem kérdőjelezi meg, éppúgy szerepet játszott, mint az a tény, hogy nem ismer más alternatívát, valamint - és tán ez a legfontosabb - ebből az etikai rendszerből a „rendfenntartó" kiegyensúlyozottságot és védelmet érezték ki. Erről még lesz szó a későbbiekben. így a közösség e szabályokat a maguk összességében fogadja el, az egyén pedig a maga részére kötelezőknek tartja. De hogyan is működik ez a közvélemény mint belső mechanizmus? LOSONCZI Ágnes szociológus ezt mondja: „ . . . minden szem előtt történik, mindenki mindenkit ismer és ellenőriz, semmi sem rejtegethető és semmi sem titkolható. A falu erkölcse és a falu szája egymást erősítve tartják fenn". 12 Persze azt sem kell elfelejtenünk, hogy ez a zárt és szűk közösségekben természetes és óhatatlan módon alakuló mechanizmus. Gondoljunk csak a városban kialakult szűkebb közösségekre: egy-egy munkahelyen, egy-egy szakmai vagy baráti körben az egymást csepülésnek, egymás bírálatának olyan szövődményei alakulnak ki, melyek - a paraszti közösségektől eltérően - „finomabban" és „álcázottan", rendszerint „hát mögött" működnek. A falu életében számos alkalom adódik az egymás „megszólására", egyben olyan „saját" vélemény hangoztatására, amely tökéletesen a közösségi normákba illeszkedik. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a falu közvéleményét sosem a törvények betartása, hanem a kivételek, a szenzációk, a törvény megszegése foglalkoztatja. Ez egyben sajátosan demokratikus is, mert noha a bíráskodást a falu tekintélyesei gyakorolják, a közvélemény alakításában minden egyén részt vehet és részt is vesz. S ez a közvélemény a nagygazdákra és a tekintélyesekre is vonatkozik, még ha ezt velük nem is lehet nyíltan a „szemükbe" mondani. Hogy erre hányféle alkalom nyílik, ez közismert: a kapuba való kiüléstől kezdve a szomszédolás, a táncon való részvétel, a templomozás előtti és utáni ácsorgás és a többi. Külön-külön csoportba verődött férfiak, asszonyok, lányok, legények beszédtémái már a differenciáltságot is felmutatják: más-más foglalkoztatja a férfiakat, asszonyokat, fiatalokat és így tovább. Vannak persze közös témák is, mint tragikus elhalálozás, öngyilkosság, lopás stb. A közvélemény „történelmi" képződmény Az előzőekből úgy tűnhetett, hogy a közösségi gondolkodásmód, erkölcsi rend és szigor spontánul, belső mechanizmusként alakult ki és működik. Valójában azonban történelmi képződmény, mely komplex tényezők egybejátszásával jött létre. A tekintélyelvű közösségi szigor talán az emberi társadalommal, még pontosabban a hatalommal egyidős. E kérdés nyomonkövetése nem célunk, ezért a mai parasztfalu megértéséhez csak a közelmúlt történeti adataihoz fordulunk. Ebből jól kiderül, hogy a külső ráhatásnak, a hatóság fegyelmező erejének közvéleményformáló szerepe volt, és később a falu ezt magáénak érezte. Érdemes föllapozni IMREH István Erdélyi hétköznapok 1750-1850 című könyvét, amelynek az Ősök és erkölcsök Keresztúr fiúszékben című fejezetéből az derül ki, hogy a „széki tisztségviselők" faluról falura járva eleve rögzített kérdések 12 LOSONCZI Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és értékekben. Budapest, 1978, 107.
