Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata
tárható, megragadható, s a közösség jellemző jegyeként leírható csakúgy, mint más néprajzi jelenség. Pl. Nagykőrös és Kecskemét vidékén, a gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztő réteg földnagyságától függetlenül a kerti munkákat középpontba tudta állítani, ez töltötte ki a család minden tagjának napi tevékenységét az év nagy részében, s valamennyi egyéb tevékenységet ennek rendeltek alá. Az Ipoly-völgy jobbágyi eredetű falvaiban még a nagyobb földterülettel rendelkezők is vegyes szerkezetű üzemeket alakítottak ki, mert a gazdaság egyik ága sem tudta tartósan az üzemi célokat szolgálni, s a paraszti célok elérése csak állandó reakcióképességgel, tevékenységváltással volt lehetséges. 50 Rámutattunk a túrkevei Dani-Szabó gazdaság anyagának feldolgozásakor, hogy még a Nagykunságban, ahol a szemtermelést és az állattartást tekintik általánosan jellemzőnek, hány kisebb-nagyobb üzemágra bontható egy viszonylag stabil redemptus gazdaság a XX. században. 51 A család, valahányszor konjunktúrája volt egy-egy ágazatnak, azonnal reagálni tudott, s ez tette lehetővé a vagyongyarapítást is. SZABÓ István jászdózsai Kiss-családnál hasonló elveket rögzített. 52 De úgy tűnik, hogy a BALOGH István által bemutatott valóban kapitalisztikus elveken felépülő jászszentlászlói tanyai gazdaság is erősen összetett, sok reakcióképes üzemágra bomlik. 53 Az üzem jellegét természetesen a folytatott fő tevékenység, a legnagyobb jövedelmet hozó üzemágak aránya határozza meg. A többi, mint melléküzemág, csak motiválja, színesíti a képet és a variációs lehetőséget. Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy a néprajz éppen e mellékes üzemágakkal, ezek reakcióképességének tanulmányozásával mondhatja a történettudomány számára a legtöbbet, hiszen ezek működése írásos forrásokban mindig homályban marad. így válik érthetővé, hogy bizonyos adónemek, amelyek addig nem jelentettek állami vagy földesúri jövedelmet, miért válhattak egy csapásra jövedelmezővé, miért képezhettek adóalapot (pl. méhészet, kecsketartás megadóztatása). Nem elegendő azonban az üzemtípus meghatározásakor fő ágazatokat, s ezek arányát tisztázni, felsorolni valamennyi egyéb ágazatot. Az ezek egymáshoz való kapcsolódása rendkívül lényeges. A Jászságban és a Duna-Tisza közén már korábban is feltártuk az állattartás és földmüvelés szoros kapcsolatát, s azt, hogy a tanyás gazdálkodás keretei között a földművelés termékei átáramlanak az állattartásba. A gazdaságok jövedelmét nem a szántóföldi növények, hanem az ezen tartott állatok (szarvasmarha) haszna adta. Ugyanez a szomszédos Nagykunságban vagy Tisza mentén ismeretlen vagy alig jellemző módszer volt. 54 Az egyes üzemágak összekapcsolódása, tevékenységszerkezetének összefüggése jelentéktelennek tűnő üzemágak szerepét növelheti meg a gazdaságon belül (pl. az ezermester műhely, amely a folyamatos munkát biztosítja). Az üzemágak összekapcsolódhatnak tevékenységszerkezetük vagy termékeik révén, s segíthetik egymást. Az ezermester műhely és más üzemágak kapcsolata a javító, szerszámkészítő tevékenység révén válik eggyé, míg a fentebb idézett jászsági, Duna-Tisza közi példában a termék kapcsolta a két ágazatot össze. 7. A táji adottságok, az egész paraszti közösségen belüli társadalmi helyzet, hirtelen kialakuló piaci konjunktúra egy-egy réteget, csoportot vagy egy egész közösséget speciális tevékenység intenzív folytatására késztethet, s az ebből fakadó jövedelem jelentős részét adhatja a parasztüzemnek, befolyásolhatja jellegét. Ahol bi50 SZABÓ István-SZABÓ László, íQjiJa, - Uő.: itflifh. 51 SZABÓ László, 1971. - Uő.: 197452 SZABÓ István, 1974/a. 53 BALOGH István, 1980. 54 SZABÓ László, 1973.
