Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből

erdőkkel összefüggő tölgyes, mocsaras sávot. Ezek útja Szlavóniából Csáktornyán, a Muraközön vezetett hozzánk. Szlavóniában ugyanebben az időben szintén fellendült a sertéstenyésztés, mivel a táji és gazdasági állapotok jóformán teljesen megegyezők voltak a török alól felszabadult dunántúli részekével. Egy „Szlavóniát bé járt Utazó annak természeti állapotjáról" így írt 1777-ben: „Slavonia, - úgymond ő - egy Ország, a' mely tsak mintegy 20 esztendők előtt láttatik teremtve lenni; mivel itt az emberi szorgalom a' Természetnek még kevés segedelmére volt". „Az Erdők 8. hónapig esztendőnként mindenkor frissek és zöldellők, - semmi sem láttzik el hervadhatónak, és a föld szüntelenül, ujj meg ujj Virágokkal ékesíti ki magát."

29 Itt ,,A' Marha tartás a' fő Kereslet és Élelme minden Lakosoknak. A Slavóniai Ökrök Magyar Országra és onnan Német Országra hajtattatnak. Nagy Kanisán Szála Vármegyében, Sopronyban vagyon azoknak fő Vásár hellyek. A' Sertéseknek is nagy számát találhatni Slavóniában, ezek pedig nagy részint Bosniaból, és Serviából hajtattnak ide által, és véllek fontos Kereskedés űzetik a' Német Birodalomba".

30 Ezeknek a sertéseknek nagy része - mondja - „Török Országból hozatik bé".

31 Vidékünkön keresztül azonban más irányból is áramlott a balkáni eredetű sertés: „szegedi rácok" makkoló kondáit emlegetik a források az ácsteszéri erdőkben. Az akai földesúr Fiáth János emberei 1722-ben a teszéri erdőből hajtották el a „temesvári rácok" ott makkoltatott sertéseit.

32 A makkbérből származó haszon, összehasonlítva egyéb termelési ágak bevételeivel, meglepő. A sárvári uradalom számadáskönyveinek adatai szerint az 1721-i naptári évben mintegy 10 000 sertés makkolása után 2500 forint folyt be makkbérből. Az 1728-as idényre 11 700 sertés makkolása 2600 forint jövedelmet hozott. Az 1733., 1934. és 1735. gyenge makktermő és az 1728., 1730., 1731. jó termésű évek összes makkbér jövedelme egy híján 7 ezer forint volt, ami hat évi átlagban számítva 1166 forintot eredményez. Ugyanakkor az uradalom gabonából a legszerencsésebb esztendőben sem tud 1000 forintnál nagyobb összegben piacra vinni.

33 Ez az arány nem csupán az említett területekre, hanem országos viszonylatban is érvényes volt és még hosszú évtizedekre az is maradt. A XVIII. század utolsó harmadában még összes gabona- és lisztexportunkat felülmúlta az állatkivitelünk, különösen a szarvasmarháé és sertésé. A sertés még a lassan kibontakozni kezdő áruforgalmunkban is jelentős tényező és éppen a Balkánnal kapcsolatban. Amíg ugyanis a XVIII. század végén - XIX. század első felében Törökországból szarvasmarhát alig hoztunk be évente 100 ezer forint értékben, sertésbehozatalunk ugyanakkor évi egy-másfél millió értékű volt. Ebből a sovány sertést és malacot először éppen a Bakony tölegyeseiben történt felhizlalása után hajtották tovább Ausztria (50-65%), illetve Morva- és Csehország (20-40%) piacaira.

3

'

1 Érthető, hogy ennek a nagy dimenziójú sertéstenyésztésnek legfontosabb takarmánybázisát, a makkos erdőt az egykorú összeírásokban külön feltüntetve látjuk, ami egyben konkrét utalás is gazdasági jelentőségének értékelésére. Akli „makkos és tűzifa erdőit" 1696-ban írják össze s érte a magyar földesúrnak 10, a töröknek 7 forint évi árendát fizettek; Bakonyjákó népességének „nagyobbik része" a XVII. században sertés- és juhtenyésztésből él; a bakonytamásiaknak a XVIII-XIX. szá29 TELEKI, 1796, 157. 30 TELEKI, 1976, 159. 31 TELEKI, 1796, 172. 32 ILA-KOVACSICS, 1964, 103. 33 CSAPODY, 1933, 48.; JUHÁSZ, 1938, 50-57. 34 ECKHART, 1922, 145-146, 149.