Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ikvai Nándor: Népi világítás Debrecen környékén

3. kép. Üvegmécsesek (felső sor: Körösladány, V.65.1931.; bakonyi üveghuta, DGY. 1264.; Nád­udvar, V.77.1937.; Balmazújváros, Sz. 1908.1229.; alsó sor: Debrecen, V.94.1947.; Párád melletti huta, DGy. 1226.; Zsáka, V.65.24.1.1.; Nagykereki, 1925 ? V.63.71.1.9.; Tiszacsege, 1920. V.63.52.1.2.) tok szerint az üvegmécs jobb volt és szebb, mégis bádogmécsből volt több, mert olcsóbb volt és nem tört. Ha a petróleum elfogyott, előkerült a mécs. A gyűjte­ményben, de a helyszínen gyűjtött adatok szerint is csak talpas üvegmécsesek hasz­nálatosak vidékünkön (3. kép). Többnyire fehérek, átlag 12 cm magasak, de akad néhány kicsi is, vagy zöld, vagy kék színű példány. A bádogmécsesek (1-2. kép) legtöbbje kerek, kis füllel ellátott. Átlagos átmérő­jük 6 cm körül van. Ennek ellenére vannak egészen nagyok (kétszer ekkorák) is. Magasságuk a nagyobbaknál sem haladja meg a 4 cm-t. A bádogmécseseknek rend­szerint két lyuk van a tetején. Az egyikben (egyezően az üvegmécsesekkel - van egy bádogcsövecske, ez a síp, ami a belet tartja. A másik, rendszerint pléhlappal lefedett nyílás az olaj betöltésére szolgál. Ezt azért fedték be, hogy ha felborul, ak­kor se ömöljön ki mindjárt az olaj, és ne hulljon a mécsesbe a por és a szemét. A felszereléshez tartozott még - ugyanígy az üvegmécseseknél is - egy madzagra kötött drótdarab, a piszkáló, amivel az elszenesedett bélvéget távolították el időn­ként, hogy a mécses jobban világítson. Tulajdonképpen ez a gyertyánál használa­tos koppantó szerepét töltötte be (1. az 1, 2, 3. képen). Bakonszegen olyan kerek bádogmécsest is emlegettek, aminek két sípja volt, azaz két helyen égett és az egyik sípot kiemelve töltötték bele az olajat (mint az üvegmécseseknél is) (1. kép). A gyűjteményben levő bádogmécsesek zöme kerek. Akad azonban néhány külön­leges forma is: ovális, függesztővel ellátott (/. kép, V. 728. 1907.); talponálló, a fo­gantyúnál gyertyahüvellyel (2., 4. kép, V. 3. 1912.); sőt kanna alakú forma is (/., 2. kép, V. 66. 131.). Elnevezésük mécs, olajmécses. A gyűjtemény V. 7. 1912. (1. kép) példánya olaj­töltő kanna, aminek a neve ruca vagy pintyőke. Valószínűleg ezt a példányt is

Next

/
Oldalképek
Tartalom