Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ikvai Nándor: Népi világítás Debrecen környékén

I KV AI NÁNDOR NÉPI VILÁGÍTÁS DEBRECEN KÖRNYÉKÉN A ma élő nemzedéknek nehéz elképzelni - pedig az emlékezés keretein belül van még - a falvak villany nélküli világát. Legkorábban az 1920-as években indult meg a villanyosítás, bár Debrecen már 1910-ben belépett e tekintetben a modern városok sorába. Ezt megelőzően a petróleum (Debrecenben közvilágításra egy rövid ideig még gáz), de mellette és még inkább előtte sok más anyagú (főleg zsír, fagygyú és olajok) világítóeszközt használtak. Ezek az egyszerű, rendszerint a nép által, vagy igényei szerint készített eszközök néhány táji sajátosságot hordoznak. Számbavételük tehát nem csupán kultúrtörténeti, de néprajzi szempontból is fontos. A Néprajzi Múzeum 423 darabból álló világítóeszköz gyűjteményére alapozva összegezte MÁRKUS Mihály 1940-ben a „A magyar népi világítás" témakörét. Mindjárt a bevezetőben megjegyezte, hogy „a rendelkezésre álló anyag hiányos, továbbá tervszerűtlen gyűjtés eredménye és ami a legfontosabb, aránytalan".

1 A témakör teljesebbé tételére mind a mai napig nem rendelkezünk elegendő adattal és tárggyal. Szükséges tehát minden apró adalék számbavétele. Legelőször BÁTKY ,

)

Űtmutató"-jában találkozunk szép, de hiányosan adatolt világítási eszközökkel." VISKY Károly jó összefoglalást ad a Magyarság Néprajzában, de ez is inkább csak figyelmeztető összegzés.

3 Az ország területéről nagyon elszórtan van közlés a szakirodalomban. A székely világítóeszközökről,

4 a Borsava völgyből,'' a Zala megyei Komárvárosból

6 és a Zempléni-hegyvidék népi világításáról jelent meg eddig önálló tanulmány.

7 Debrecen környékéről egyedül ECSEDI István ad rövid jelzést az építészetet taglaló cikke egy fejezetében.

8 Jelen alkalommal a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében található (a koppantókat is beleszámítva 90 darabos) világítóeszközök elemzésével, továbbá a város és környéke, és a bihari területeken gyűjtött adatokból összegezhető tanulságokat kívánom sorolni. A tűztevés gyakorlatát számbavéve azt látjuk - szintén a múzeum gyűjteményére építve -, hogy a pásztorkészségek között ugyanazok a tűzszerszámok szerepelnek, mint amilyeneket a magyarság régészeti anyagából is ismerünk." A biztonsági gyújtó elterjedése előtt tehát az Európa-szerte gyakorolt kova-taplós tűzgyújtás volt ismert 1 MÁRKUS Mihály 1940. 88. 2 BÁTKY Zsigmond 1906. 132-134; 168-171. 3 VISKY Károly én. I. 299-304. 4 V. 1930. 153-154. 5 S1NÁLY Károlv 1939. 201-214. 6 H. KERECSÉNYI Edit 1954. 201-214. 7 IKVAI Nándor 1958. 409-423. 8 ECSEDI István 1912. 174. 9 Magyarság Néprajza én. I. 80.