Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban

tatja, hogy a ház két helyisége, a kamra és a padlás csaknem kizárólag a raktározás szolgálatában áll. A legtöbb helyet mind a kamrában, mind a padláson a család egész évre való élelmiszer- és gabonakészlete foglalta el, amely újra és újra feltöltődött a termés betakarításakor, a befőzéskor, disznóöléskor. A gabonát a középparaszti háztartásokban a kamrában hombárokban tartották. Korábban a hombár sok helyütt a tornácon állt. Akinek kevés gabonája termett, az zsákokba töltve a kamrában vagy a pitvarban tárolta. Viszonylag kevesen vitték a gabonát a padlásra, ott tartották viszont a csöves kukoricát, a napraforgót, babot, diót, s a többi olyan terményt, ami szárítást igényelt. A padlás egyébként a már említett funkciókon túl a használaton kívüli dolgok tárolóhelye volt. Az élelmiszerek közül a padláson megszikkadt, ma'jd megfüstölt szalonna, kolbász erős farudakon és kampókon a kamrában lógott. Ahol nem volt verem, a kamrában tartották a téli hagymát, zöldséget, káposztát is, a bortermelők pedig a boroshordókat. Az élelmiszereken kívül a kamrába a falba vert szegekre háztartási és konyhaeszközök is kerültek, esetleg néhány ruhadarab, csizma és néhány ritkábban használt dolog. Az élelmiszerek közül, mint már említettük, a megszegetlen kenyerek is a kamra polcain sorakoztak, felvágásuk után helyük a pitvarban vagy a szoba kredencében volt. A télire eltett befőttek a kamrában álltak, de népesebb családokban jutott belőlük a pitvarba és a szobabútorok tetejére is. A vizet vödörben, korábban cserépkorsóban, csecseskorsőban, vizeskannában a pitvarban tartották egy darab deszkán. Néhol a kannákat vizeslócáta állították. Télen a legtöbb háznál a vizesedényt bevitték a szobába, mert a pitvarban könnyen megfagyott. A víz leggyakoribb helye a szobában az asztal alatt volt. A kisebb tárgyak elhelyezése a lakásban igen változatosan, esetlegesen alakult. A ruhákat a karosládában, komódban tartották, a nagyobbakat a sifonban. A mindennap használt ruha a szobában vagy a pitvarban fogason, szegen lógott, hogy kéznél legyen, a csizmák, cipők az ágy alatt voltak. A könyveket a mestergerendán vagy a komódban tartották a családi iratokkal együtt. A reformátusoknál a Biblia helye az asztal sarka volt, s csak az étkezések idejére került át a komódra. A mestergerendára ezenkívül szappan, borotva, cipőkefe és más apróbb dolgok is kerültek. A falitékában gyertyát, mécsest, gyufát, olajat, esetleg szerszámokat tartottak. A vakablak is tárolóhelyül szolgált, a mécses vagy a tejesköcsög állt benne. A lakóházba időnként állatokat is bevittek. Állandó bejárása csak a macskának volt, de jelenlétét éjszakára nem mindenütt vették szívesen. A tyúkokat a hátsó házban vagy a pitvarban ültették költeni, lehetőleg meleg helyre, hogy ne hűljön ki a tojás. A nyugtalanabb természetű libákat a kamrában keltették. À kikelt kiscsirkék egy ideig még a házban maradtak. Végezetül szólnom kell még a tárgyak egy sajátos csoportjáról, amely nem a napi tevékenységet, de a házban lakók esztétikai igényeit, az otthon barátságosabbá tételét segítette elő. Ezek a tárgyak a lakóház díszei voltak, vagy a kultuszt, a vallást szolgálták. Az ablakokban minden háznál muskátli, mályva virágzott. A pitvar bolthajtásán kívülről díszesen festett tányérok, a szoba falain katolikus családokban korábban szentképek, feszület, a reformátusoknál inkább olajnyomatok függtek. A szentképek helye az ágy fölött, még régebben a szoba sarkában volt, s ugyanide kerültek később a családi fényképek is. A katolikusok a képek mellé szentelt búzát, szentelt barkát tűztek. A szentelt gyertyát a kredencben tartották. A kredencen a díszítést is szolgáló porcelánok mellett a kedveltebb szentek szobrocskái is megtalálhatók voltak. A nyírbátori lakóház életének fentebb ismertetett állapota a legutóbbi évtizedek alatt sokat változott, s jelenleg is átalakulóban van. A korábbi életmód jelentős