Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Cs. Tábori Hajnalka: Díszes vértelekformák Egyeken
CS. TÁBORI HAJNALKA DÍSZES VÉRTELEKFORMÁK EGYEKEN A Hortobágy nyugati peremén, a Tiszától alig néhány kilométerre délre fekszik Hajdú-Bihar megye egyik legnyugatibb fekvésű települése Egyek község, amely palócos jellegével elüt a táj etnikai arculatától. 1 Az eltérés egyiK ismérve a vallási különbség, ugyanis a Hortobágy széli települések döntő többsége református vallású, míg Egyek másig egységesen katolikus lakosságú. Ez a napjainkig meglevő vallási különbözőség a XVIII. század utolsó harmadában lezajlott teljes lakosságcserének a következménye 2 . Egyek egykori protestáns lakói szabad menetelű taksás jobbágyok voltak, akiknek a földesúri kontraktus kedvező feltételeket biztosított, 3 míg a valamivel későbbi betelepítésű Polgár lakóit a káptalani conventio már sokkal súlyosabb feltételekkel engedte megtelepedni Tisza menti birtokán/' A XVIII. század derekától a majorsági gazdálkodás térhódításával jelentősen megnövekedtek a terhek a káptalani birtokokon, aminek következtében fokozatosan kiéleződött a helyzet Egyek lakossága és földesura között. A megnövekedett feudális terhek miatti elkeseredést és ellenállást a fennálló vallási ellentét csak fokozta. A szembeszegülést követő földesúri intézkedés 1772-1773-ban a teljes protestáns lakosság kényszerű kivándorlásához vezetett. A káptalan már 1768-tól római katolikus jobbágyokat toborzott - akiket igen kedvező feltételek mellett telepített le - a régi lakosság faluközösségének megbontása, később pedig elűzése céljából. A maguk igazát védő egyekiek nem szívlelték az új betelepülőket, hiszen azok egykori szomszédaik házába költöztek be. Gyakori volt köztük a tettlegességig fajuló vita, amiért az új lakosok a káptalanhoz fordultak védelemért: ,, . . . a Reformátusok nemcsak káromolnak és azzal ijesztgetnek, hogy három esztendő múlva egy bottal sírva megyünk el, hogy két tél és két nyár által megpróbálják, hány Matyók maradnak közöttünk . . . hanem még a külső pásztorokat is arra ingerelték, hogy ide bejövén a kocsmára bennünket csúfoljanak, káromoljanak és verjenek . . ." 5 Nem célunk a település történetének múltbeli eseményeit tovább boncolgatni, de tény, hogy a káptalan érvényesítette földesúri jogait, és az egyekiek kényszerű helyzetükben prédikátorukkal együtt csak a kiűzetést, őseik földjének elhagyását választhatták. Tény az is, hogy az együttélés évei alatt az új telepesek is nyugtalankodtak, s maradásuk fejében újabb adómentességet követeltek maguknak. Néhányan közülük megelégelvén az évek óta tartó nyugtalanságot, új helyüket elhagyva tovább költöztek Püspökladányba. A kiűzött reformátusok földje és háza mind a betelepülő katolikusok birtokába ment át. Az elűzöttek egy csoportja néhány évig még a közelben levő 1 BENCSIK János-P. SZALAY E. 1979. 197. 215-221. 2 BENCSIK János 1979. 215-221. 3 ZOLTAI Lajos 1914. 114. 4 BENCSIK János 1974. 552. 5 BENCSIK János 1979.
