Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Füzes Endre: Boglyaformájú gabonások
ján megállapítható, hogy a boglyaformájú gabonások a 18-19. században a DunaTisza köze, de főleg a Tiszántúl azon részein voltak alkalmazásban - elsősorban egykori ártéri területeken -, ahol a gabonatermelés a 18. század végén különböző okokból gyorsan megnövekedett, tehát nagyméretű tárolóra volt szükség, de ahol a talajviszonyok és a magas talajvíz a földbe mélyített vermek építését nem tette lehetővé. 30 Az építmény keletkezésének körülményeit nem ismerjük, és azt sem tudjuk milyen objektumok szolgálhattak előképül. Bár a kör alaprajzú épületek kontinentális zónájának peremén járunk, nem ismerünk olyan építményt, mely térben és időben a mi gabonásainkkal párhuzamba állítható lenne. E boglyaformájú gabonások formája és készítési technikája igen régi, több vonatkozásban a bronzkorig nyúlik viszsza, egyenlőre azonban nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek VÁMOS Ferenc feltételezését igazolná, vagyis, hogy e gabonások a honfoglaláskori sátorkultúra nyomait őrzik. 31 Ezt a feltételezést joggal utasította el VARGHA László is. 32 Ugyanakkor elfogadhatónak tartjuk VARGHA megállapítását, hogy tudniillik a boglyaformájú gabonások az ugyanazon a vidéken elterjedt hasonló formájú tyúkólak építéséhez szolgálhattak mintául. 33 Ennek bizonyos mértékig ellene mond az, hogy közvetlenül a Hármas-Kőrös mentén BARNA Gábor nagyszámú kerek alaprajzú ólat derített fel, 34 erről a területről azonban boglyaformájú gabonásnak még az emléke sem került elő. Ez azonban véletlen is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy már a századforduló táján a kutatók a boglyaformájú gabonások utolsó példányait tudták csak rögzíteni. Az építmény legkorábbi megjelenésére, elterjedésére vonatkozóan nem rendelkezünk konkrét adatokkal. BÁTKY feltételezte, hogy a hódoltság után kezdték építeni, amikor a gabonatermés fellendült. Ez aligha látszik valószínűnek, hiszen az akkori termésátlagok ismeretében bizonyosnak kell tartanunk, hogy az egész Alföldön széltében- hosszában használt körtealakú gabonás vermek elégségesek voltak a termés megőrzésére. 35 Konkrét levéltári adatok igazolják meglétét a Nagykunságban a 18. század végén, és hogy használata mennyire nem lehetett korlátozott, igazolja az is, hogy a kunsági telepesek magukkal vitték az ismeretét a bácskai Pacsérra 36 és az Űjvidék melletti Pirosra. 37 Alkalmazását mindkét faluban határozottan rögzítette az emlékezet. Szélesebb és konkrétabb következtetések levonásának határt szab a megfelelő összehasonlító adatok hiánya. A közép-, kelet- és dél-európai szláv építészeti anyagot áttekintve MOSZYNSKI, K. megállapította, hogy a boglyaformájú gabonás a szláv nyelvterületen ismeretlen, használatát csak a magyar nyelvterület középső részén lehet kimutatni. 38 Ezért, valamint a keletkezésüket magyarázó körülmények miatt a boglyaformájú gabonások alkalmazását innovációnak, belső fejlődés eredményének kell tekintenünk, 39 amelyet egyfelől a gabonatermelés intenzitásának lokális növekedése (és ezzel összefüggésben a készletek felhalmozásának az igénye), másfelől a talajviszonyokkal kapcsolatos kényszerítő körülmények mozdítottak elő. 30 Erre a körülményre szinte mindegyik c témával foglalkozó szerző rámutatott. 31 VÁMOS Ferenc 1938. 61-63. 32 VARGHA László 1940. 357-359. 33 Uo. 348. 34 BARNA Gábor 1971. 594-595. 35 A gabonás vermekről vö. IKVAI Nándor 1966. 343-371; FÜZES Endre 1973. 462-479. 36 MAGYAR NÉPRAJZI ATLASZ, CSALOG Zs. gyűjtése, 1965. 37 MAGYAR NÉPRAJZI ATLASZ, FÜZES E. gyűjtése, 1965. 38 MOSZYNSKI, K. 1929. 229. 39 A belső fejlődésről és az agrár innovációkról vö. BARABÁS Jenő 1966. 572-576; uő. 1971-1972. 287-290.
