Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Füzes Endre: Boglyaformájú gabonások

lesérc hivatkozva - 1875-re tette, bár feltételezte korábbi használatát is. Később BALASSA Iván hívta fel a figyelmet két olyan forrásra, mely e gabonások 18. századi alkalmazását valószínűsítik.

21 Az egyik forrás PETHE Ferenc nagy monográfiája, amelyben egyhelyütt ezt olvashatjuk: „Kezdettek az alföldi közép tehetségű mezei gazdák, kezdettem én is ez előtt 20-22 esztendővel, verem helyett holmi ketretzeket a föld szinén, fedél alá, tégla-, vagy vájógfalakkal, kisebb-nagyobb szakaszokat, mint megannyi fedetlen nagy hombárokat, épiteni; mellyekben a gabona egy, 's néhol két esztendeig is, szenvedhetőképpen elállott. . . Jobb, ha egy úttal a' földbe építed annak felét, felét pedig a föld' színére, mint már némellyek tselekesznek, vályogból, verem formára, 's ezt megtapasztván, keményen kiégeted és a' száját szintúgy mint a' vájott veremét, bedugván betemeted."

2- PETHE Ferenc a hivatkozott időben, tehát 1780 körül Sárrétudvariban (Bihar m.) tanított, tehát azon a vidéken, ahol boglyaformájú gabonásokat később is használtak. A tárolásnak ezt a módját tehát közvetlenül is megismerhette,

20 és mint jól bevált gyakorlatot ajánlhatta munkájában. A másik forrás, amelyre BALASSA Iván felhívta a figyelmet,

24 VEDRES István, szegedi földmérő cikke a MAGYAR GAZDA 1815. évi kötetében, melyben személyes tapasztalatait írja le. Olyan gabonatartó építését javasolja, amely mind funkciójában, mind formájában a 19. század végéről ismert boglyaformájú gabonással azonos. Indoklásul VEDRES ezt írja: „A Tisza' és Maros' áradásai ellen töltésekkel felkerített, úgynevezett Vedresházi Puszta, legelső termést hozott 1812ben. A' termés bősége, 's az elegendő magtárok hijjánossága, - egyfelől bőség másfelől szükség, ara kénszerítettek, hogy mivel a' földben, ennek lapályos fekvése miatt, nem lehetett; tehát földszint építessenek vermek." Azután a készítését és a használatát részletezi. Az idézett sorok, azon kívül, hogy a gabonatárolás szükségességét egy kisebb területen időbelileg is rögzítik, rámutatnak a boglyaformájú gabonások elterjedésének indítékaira is. Nevezetesen arra, hogy ezek az építmények elsősorban ott kerültek alkalmazásba, ahol a magas talajvízszint miatt földbe ásott vermet nem lehetett készíteni. Láttuk, hogy PETHE Ferenc 1805-ben már mint gyakorlatban alkalmazott és bevált tárolási módot ajánlja. Lehetséges, hogy PETHE közlése keltette fel VEDRES érdeklődését, és az Alföld más részein már kipróbált ilyen gabonások szolgálhattak mintául VEDRES téglából épített, nagyméretű - mondhatni - nagyüzemi tárolói számára.

25 A boglyaformájú gabonások 18. századi alkalmazását más adatok is igazolják. Hódmezővásárhelyen ezidőtájt kemence vermet, vájó g vermet vettek nyilvántartásba,

26 s e terminusok láttán csak boglyaformájú gabonásra gondolhatunk. Megerősíti ezt GALGÓCZY Károly egyik adata is,

27 amelyre ugyancsak BALASSA Iván hívta fel a figyelmet idézett cikkében. Ugyanebben az időben Kisújszálláson is divatban voltak.

28 Láttuk, hogy levéltári adatok bizonyítják széleskörű alkalmazását Karcagon a 18. század utolsó évitzedeiben.

25 Az elmondottakból és az elterjedést ábrázoló kép (6. kép) tanulmányozása alap21 BALASSA Iván 1946. 88-89; uő. 1947. 263-264. 22 PETHE Ferenc 1805. I. 671. 23 BALASSA Iván 1946. 89. 24 BALASSA Iván 1947. 263-264. 25 Rámutatott erre BALASSA Iván is: 1947. 264. 26 BARABÁS Jenő 1954. 477. 27 GALGÓCZI Károly 1855. 231. 28 KISS Géza 1959. 15. 29 BELLON Tibor 1973. 161-162.