Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Füzes Endre: Boglyaformájú gabonások

FÜZES ENDRE BOGLYAFORMÁJŰ GABONÁSOK A 20. század elején fokozatosan kiszélesedő néprajzi kutatások a középső Tiszavidéken és a Viharsarokban sajátos formájú és szerkezetű gabonatartó épületre: a boglyaformájú gabonásra hívták fel a figyelmet.

1 Az udvarban, a ház közelében szabadon álló építményt a föld felszínére emelték vagy félig a földbe süllyesztették és kúpos alakúra formázták. Általában vályogból vagy tapasztott vesszővázból, ritkábban téglából építették, külön-külön betapasztották, majd kiszárították és kiégették. A tetejébe vágott nyíláson, vagy az oldalában készített ajtón öntötték be a gabonát és légmentesen lezárták (1. kép). A néprajzi szakirodalomban először BÁTKY Zsigmond figyelt fel a gabonatárolás e módjára. OSVÁTH Pál közlése ragadta meg a figyelmét, aki bihari monográfiájában így említi: „Sajátságos szokás Csökmőn az is, hogy mindenik gazda udvarán egy sárból készített kimeszelt boglyakemenczeforma épület áll s abban tartják gabonáikat."

1 E sorok olvasása után BÁTKY levelezés útján derítette fel a gabonások^ csökmői és szegvári formáit, a helybeli önkéntes gyűjtőktől jó leírásokat és fényképeket kapott. Az adatok alapján formailag három csoportba osztotta őket. Az első csoportba a „kúpos méhkas formájú" gabonásokat sorolta, amelyeknél a tetejükön levő szájon vagy kürtőn öntik be és merik ki a gabonát. A kürtőt lapos agyagfedő zárja. Szerinte ez az ősi forma, mert a gabona beöntéséhez és kiméréséhez legalább három ember kell. A második csoportba tartoznak a ,,henger alakúak, hegyesebb vagy tompább kúpfedéllel, vízvetővel, melynek, csúcsán emberderék nagyságú nyílás van, a hol a gabonát ki- és bemerik". A nyílást szalmakévével dugják be vagy cseréptállal fedik. E csoportnál a gabonás oldalán is van ajtó, hogy a gabonát könnyebben ki lehessen merni. A harmadik csoportot BÁTKY szerint ,,azok a mindenesetre ősi formájú kupola- vagy méhkasalakú sárépítmények teszik", melyek formailag - bár különböző funkciókkal - általánosak az Alföldön.

1 Nem sokkal később, Szegvár község népi építészetével foglalkozva, BARTUCZ Lajos emlékezett meg azokról az épületekről, amelyeket itt gabonásnak, életes veremnek neveztek/

1 A földbe mélyített vermekkel szembeállítva, a boglyaformájú gabonásokat újabb eredetűnek minősítette és megállapította, hogy a magas talajvíz miatt építették őket a föld felszínére. Kutatása idején már csak a tanyákon használtak ilyen épületeket, korábban azonban a házak közelében állottak a falu1 Jóllehet a néprajzi szakirodalomban jobbára boglyakemencealakú gabonás néven szerepel az építmény, az egyszerűség és az egyöntetűség kedvéért a továbiakban boglyaformájú gabonásnak nevezzük. 2 OSVÁTH Pál 1875. 313. 3 BÁTKY Zsigmond 1903. 313-315. 4 BARTUCZ Lajos 1910. 48-51.