Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Sztrinkó István: A réti mészkő a Duna-Tisza közi építészetben

j. kép. Darázskő alapozású istálló, Csólyospálos Általában két ember dolgozott a gödörben. Mindig hosszára hasították a követ, egyszerre 10-15, legfeljebb 20 cm-es szélességben. A rudat állandóan egy helyre verve lyukat képeztek, melyet néhányszor hideg vízzel kimosattak. így a 40-50 cm vastag darázskő néhányszáz ütésre elrepedt. Az ennél vékonyabb követ nem nagyon szerették. A 25-30 cm vastag kőeret még kibányászták, mivel ez már az épület falában is dacolni tudott az időjárással, de a legjobb a sárgás színű, vastagabb darázskő volt, mert ezt már semmilyen fagy nem bírta kikezdeni. Igyekeztek úgy dolgozni, hogy a kő formásán hasadjon. Az alaktalan, kutyafejnek nevezett követ a későbbiek során nem nagyon tudták használni. A kőtömböket a gödör falához támasztott rudakon gurították ki, melyhez legalább két ember