Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Sztrinkó István: A réti mészkő a Duna-Tisza közi építészetben

nek megvágásáért fizettem f 67."

2| A levéltári források alapján azt is feltételezhetjük, hogy ebben a korban a kővágók zöme kecskeméti volt. A leggyakrabban ugyanis „Szabó József és Szabó Pál kecskeméti kővágók", vagy „Kecskeméti kő vágókk Varga Ferencnek, Oláh Jánosnak és Harcsik Józsefnek" illetve más kecskeméti embereknek neveit emlegetik irataink. A források azt is megmutatják, hogy a kővágásra alkalmas területet tulajdonosa - legyen az uradalmi birtok vagy egy közösség területe - pénzbevételeinek növelésére használta fel, s másnak csupán bérbe adta. (Erre utal például a kecskeméti református templom építésénél idézett török kori levél is.) Soltvadkerten az urbáriumban kikötötték, hogy „Terméskőnek vágása és téglának égettetése egyedül az uraság tetszésétől fog függeni."

28 Sándorfalvárói 1845-ből említik a következőket: „Föltartja magának az . . . Uraság a kővágói semlyékben a kőfejtésnek akármikori szabad használatát . . . ezen kőfejtéshez való szabadjárás és azon térségnek, a hol a kövek találtatnak és össze rakatnak, a haszonbérlőknek ellenezni nem lehet."

29 Kiskunmajsáról pedig azt tudjuk meg, hogy a kő vágatásának ára ölenként a redemptusoknak 1 forint 60 krajcár, az irredemptusoknak egy forinttal drágább volt.

30 A kővágatásból történő haszonszerzésre való törekvést alátámasztja többek között az is, hogy Cegléd 1820ból származó birtokkönyve a közös legelő felosztásakor mindig külön megemlékezik a kővágó helyekről, és ezek területét is feltünteti:

31 122. Kővágók 12 132 négyszögöl 131-132. Kővágó 8821 négyszögöl 148-149. Kővágó 2435 négyszögöl Ez összesen 23 388 négyszögölnyi terület, melyből a városnak minden bizonnyal tekintélyes haszna volt. A kővágás XVIII. századnál korábbi meglétéről a régészet szolgáltatott bizonyítékot. SZABÓ Kálmán XIV-XV. sz.-i, Kecskemét környéki faluásatásai során számos, e korból származó templomot is feltárt. Megállapította, hogy terméskőből, ritkábban téglából készültek a falak, s valószínű, hogy magán a falon oltották meg a meszet. Analógiaként megemlítette, hogy: „Halas környékén ma is vágják az Alföld ezen egyedüli kövét, s tanyák építésénél használják."

32 A nyársapáti XVI. sz.-i település feltárása tovább gazdagította ismereteinket. Nemcsak a templom és az azt övező kerítés épült terméskőből, de a falu több lakóháza is ilyen alapozással készült. Az ásatás vezetője azt is megfigyelte az 1940-es évek végén, hogy egy közeli tanyában gazdasági épületek meszelésére használták a réti mészkőre rakódott igen vékony „mészréteget".

33 A legújabb Duna-Tisza közi ásatások tovább gazdagították a területünkre vonatkozó Árpád-kori régészeti anyagot. A közelmúltban Cegléd környéki Árpád-kori templomainkról állapították meg, hogy alapozásukhoz leggyakrabban „darázskövet" használtak, s ma már az is közismert, hogy az ópusztaszeri plébániatemplomhoz, illetve a monostor épületeihez is ezt a kőfajtát alkalmazták. TROGMAYER 27 Nagykőrös, Számadáskönyvek 1776/77. A levéltári adatok önzetlen átengedéséért Dr. Nóvák Lászlónak, a nagykőrösi múzeum igazgatójának tartozok hálás köszönettel. 28 NAGY-PÁL I. 1975. 41 29 TUHÁSZ A. 1978. 39530 CSIK A.-KOZMA H. 1981. 40. 31 Cegléd, Liber Fundi 1820. PML. NKO. Cegléd Város Levéltára. 32 SZABÓ K. 1938. 129. és 131. 33 BÁLINT A. 1962. 41.