Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban

a boltozatot nyeregtető formájúra lesározták, s a sárba tetőcserepeket ragasztottak. A kemcncetetőnél ezzel igyekeztek a gyúlékony lécek használatát elkerülni. A kemence kitéglázott alja 35-40 cm magasan volt a padlószinttől. Alját mindig pontosan vízmértékbe állítva téglázták ki, nehogy lejtős legyen és sülés közben egymáshoz csússzanak a kenyerek. A kemenccboltozat köré 2-4 sor téglát raktak, tetejét földdel töltötték ki, és letapasztották. Oldalát a kőműves vakolta be, később az asszonyok tapasztották, meszelték. A konyhai hasábkemence magassága 120 cm körüli volt, 4 kenyér fért el benne. A kéményalja két oldalán a válaszfalaknál helyezkedtek el a vályogból készült padkák. Ezek fölött nyílt a szobai dorkókályha tüzelőnyílása. A padkákon és az alacsony négyszögletes konyhai kemence tetején nyílt tűzön, cserépfazékban, cseréplábasban vagy vasháromlábra helyezett öntöttvas edényekben is főztek.

34 A nyílt tűzön való főzést már a telepítés idején a padkára épített takaréktűzhelyek, a rakott sporheltek használata kezdte felváltani. A másik padka végébe katlant építettek, amit mosáshoz vízforralásra, szappanfőzéskor, lekvár-, paradicsomfőzéskor, disznóöléskor használtak. A szobai dorkókályha építése a kályha alapjának kijelölésével kezdődött. Az alapot 8 sor téglából rakták fel kb. 80 cm magasra, a tégla szélességének megfelelő 15-ÖS fallal. Az alapot földdel, tégladarabokkal töltötték fel, ledöngölték és kitéglázták. A válaszfalon megrajzolták a kályha körvonalát és szájának helyét. Utóbbit csákánnyal, baltával vágták ki a tömésfalból, s hogy le ne szakadjon, ezt is kitéglázták. A kályha szájába 20X30 cm bő, 80 cm mély hamulyukat, hamutartót vágtak. Az alapra 6-7 sor téglát szintén 15-ös fallal függőlegesen falaztak. Körülbelül a nyolcadik sornál kezdték hajtani a bóthajtást, azaz minden téglasort 1-2 cm-rel beljebb raktak. Amikor a 14-15. sorhoz értek a falazással, a kályha két oldalfala már olyan közel volt egymáshoz, hogy a tetejét beslusszuhatták. A slussztéglákzx a vízszintes boltív falazásmódjának megfelelően rakták be: a téglák hoszszúságával megegyező vastagságú (29 cm) kétoldalú ferde falazással haladtak a nyílás közepéig, ahol ékalakú téglával szorították be a vízszintes boltívet. A kályha falazásához meszes habarcsot használtak. Belül a fugák bekenése a két világháború közötti időszakban már cementes malterral történt. Kívül meszes habarccsal vagy polyvás sárral pucolták be és lemeszelték. 15 téglasornál magasabb dorkókályhát nem építettek, mivel a túl magasban nehezen sült meg a kenyér. A kályha füstnyílása a válaszfalba vágott füstslagon keresztül kb. 2 m-es magasságban csatlakozott a nyitott kéményhez. A falusi szobákba épített dorkókályhába 4 kenyér fért el. Említettem, hogy a telepítéskor még favázas, vesszővázas, agyagból tapasztott dorkókályhákat is építettek. Ezeket gyakran asszonyok (pl. Vagyóczki Józsefné) készítették.

33 A vesszővázas és a vályog kályhákkal szemben a két világháború közötti évtizedekben már a téglából építetteket részesítették előnyben, elsősorban tartósságuk, hosszabb élettartamuk miatt. A tüzelőrendszer elemeinek kapcsolatai a szomszédos háztípusok tűzhelyeivel A mezőföldi lakóházat a nyitott kéményes füstelvezetés, a szobai nyeregkemencék, és a konyhai padkák megléte a kívülfűtős-kemencés tüzelőjű középmagyar vagy alföldi háztípushoz kapcsolja. 34 A konyhai kemence tetején való főzést KÜCSÁN József is említi a Mezőföld déli részéről: KÜCSÁN József 1979. 313, 316. 35 PESOVÁR Ferenc 1964. 120. Hl