Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban

5. kép. Padka a szobai kályha tüzelőnyílásával. Sárbogárd, Petőfi u, 21. pott cirokseprűt használtak, amit csak egy kicsit volt szabad bevizezni, mert különben „lehúzta volna a kályhát" (lehűlt volna a kemence). VAJKAI Aurél Veszprém megye területéről írja: „A középső kemence oldalához kis kemencét ragaszthatnak; ez utóbbi a középső kemencénél kisebb terjedelmű (a középsőbe 10, a kis kemencébe 4 kenyér fér; inkább süteményt sütnek benne), de annál magasabb . . ."

2/ Ilyen kis ketnencével csupán Fülén a Széchenyi u. 107. sz. ház második felének nyitott kéményes konyhájában találkoztam (4. kép). Itt a konyha közepén kocka alakú kenyérsütő nagykemence állt, aminek alja a padlószinttől 25-30 cm magasságban helyezkedett el. Ezt a kemencét már elbontották. Viszont ma is áll a tőle jobbra helyet foglaló kiskemence. Ez az elbontott nagykemencénél magasabb. Csupán agyagból készült alja 65 cm-re van a padlószinttől. Teljes magassága 132 cm, alapterülete viszont csak 60X

120 cm- Előtte keskeny padka húzódik. Eredetileg csak kalácsot, rétest, pogácsát, a nagykemence elbontása után az 1960-as években már kenyeret is sütöttek benne. A sarokban jobbról a kiskemencéhez építve katlan foglal helyet. A. konyhai kemence boltozata néhol túlnyúlt a konyha hátsó főfalán 27 VAJKAI Aurél 1940. 312-313.