Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Barabás Jenő: A változatok vizsgálatának jelentősége a néprajzban

miatt, s főleg azért, mert az általánosítások nincsenek összhangban a tényekkel.

ü Megállapításai valóban figyelmet keltőek, de helytelen következtetés lenne az ellentmondást úgy feloldani, hogy az adatokat ritkítjuk, hisz a fejlődő kutatási eljárások, technikai segédletek bevonásával sokkal nagyobb adattömeget is módunk van úgy rendezni, értékelni, hogy azok valós összefüggések igazolásához, sőt középszintű elméletek kialakításához szilárd alapot teremtsenek. A változatok vizsgálatának fontosságát érdemi indoklással a magyar szakirodalomban FARAGÓ József dolgozta ki mintaszerű tömörséggel és gondossággal.

7 Az ő figyelme elsősorban az új gyűjtésekre s a népköltészetre irányult, de megállapításai ennél szélesebb körben is érvényesek, s tartalmazzák a változatok kutatásának szinte minden fontos indokát. Értékes gondolataiból most csak egyet ragadunk ki. ,,A folklórban a remekmű nem általános - ritkaságát és kívételességét azonban kizárólag az általánosnak az összefüggéseiben tudjuk megpillantani és megérteni. A folklorisztikában képtelenség csak remekműveket keresni, találni és gyűjteni."

8 De a nem remekműveknek is van értéke és jelentősége a tudományos értékelés összefüggés rendj ében. Nem sorolhatjuk itt fel FARAGÓ József érveit, csupán úgy összegezzük, hogy ezek magukba foglalják a változatok vizsgálatának szinte valamennyi tudományos indokát. A tradicionális kultúra minél teljesebb változattömegére épülhetnek igazán a néprajzi kutatás valóságos és más vizsgálatokkal el nem érhető eredményei. Van azonban a változatok felderítésének, rendszerbe foglalásának a hivatkozott dolgozatokban nem érintett jelentősége is, amely már messze túlmutat egy szűkebb ágazati tudomány belső problematikáján, s közvetlenebbül átfogóbb társadalmi jelentőséggel bír. A biológia példatárával a legegyszerűbb a kérdés megvilágítása. Az élővilág fejlődését az öröklődésen keresztül a gének határozzák meg - a külső körülményeket most nem tekintve. A génállomány gazdagsága az élet garanciája. Mivel a modern technika fejlődésével ez a génállomány erősen csökkenőben van, a világ több pontján is létrehoztak olyan intézményeket, génbankokat, ahol őrzik a veszélyeztetett növény és állatvilág génjeit, hogy szükség esetén frissíthessék, a korcsosulástól megmentsék az adott célszerűség következtében egyoldalúvá vált fajokat, fajtákat, családokat stb. A kultúra fejlődésében is hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint az élővilágban. A nagymérvű társadalmi integráció - a fejlett és közepesen fejlett országokban - egyrészt széles körben elterjeszti a kulturális javak, elemek - „gének" - egyegy csoportját, másrészt kiirtja, megsemmisíti ezek másik, pillanatnyilag feleslegesnek tartott részét. Nem vitatva a technikai fejlődés szükségességét, indokolt mindazon alkotások adatszerű összegyűjtése, amelyeket az ember a történelem folyamán létrehozott; kezdve a legegyszerűbb eszközöktől, használati daraboktól, művészi értékű termékekig. Egy-egy elem önmagában nem bír ugyan különösebb jelentőséggel, de együttesük a kulturális génbank szerepét tölti be, amelyhez hozzá lehet nyúlni akkor, ha az elszürkülés, korcsosulás veszélye fenyeget. Miután a biológiában sem meghatározható, hogy mely gének kapnak megújító szerepet, ugyanígy nem tudható, hogy a jövőben melyik „kulturális gén" lehet fontos, így kívánatos teljes adatbank összehozása. S ez a változatok minél teljesebb körének összegyűjtésével, rögzítésével érhető el. A válogatás szempontjai, indokai 6 STOKLUND, Bjarne: Europäische Ethnologie zwischen Skylla und Charybdis. Ethnologia Scandinavica. 1972. 3-4. 7 FARAGÓ József: A folklórgyűjtés mennyiségi és minőségi határai. Korunk 1979/12. 921-925. 8 Uo. 923. t I