Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Erdész Sándor: A nyíri Mezőség népi építészete
szerkezettel.' 22 A fejlődés további eredményeként a ház újabb helyiséggel (füstházzal) bővült, ahonnan a kemencét fűtötték. Ezáltal a ház (szoba) füsttelenné vált, s a padlásteret mennyezet-födém beiktatásával leválaszthatták. A házak további fejlődése kétirányú: egyrészt a földkunyhók, földházak (burgyék) fokozatosan kiemelkedtek a földből, másrészt több helyiséggel, végül tornáccal is bővültek. NYÁRÁDY Mihály a mezőségi népi építkezés jellegzetességének tartja, hogy a lakóházak vastag ágasfákkal, paticsfallal, erős padlásdeszkákkal készültek. Az árvizek idején az ingóságokat a padlásra menekítették; a víz csak a sarat mosta el, a ház váza azonban épségben maradt. De megjegyzi azt is, hogy ,,a második időszakban" (a folyószabályozások után) a házfalak már többnyire döngölt földből, esetleg vályogból készültek. 23 Valójában a falverés a folyószabályozások előtt sem volt egységes; az ármentes területeken, vagyis azokon a magaslatokon, amelyekre a mezőségi községek települtek, a házakat korábban is döngölt földből készítették. Viszont a vízjárta helyeken, például a tiszadobi halászsoron (Bótháton) még az 1930-as években is paticsfalas házakat építettek. Természetesen a folyószabályozások után a paticsfalas építési mód háttérbe szorult. Egyhelyiséges lakóházra ma már seholsem emlékeznek. Viszont a századforduló táján a szoba-konyhás lakóházak még általánosak voltak! Kutatásunk idején, 1977ben mindössze kettőt találtunk: az egyiket Tiszaeszláron (3. kép), a másikat Tiszalökön (4. kép). Mindkettő a XX. század elején épült. Jellegzetességük az, hogy vert falúak, nádtetősek, s az utca felé nincs ablakuk. Ma is elterjedtek azok a szoba-konyhás lakóházak, amelyikhez valamilyen gazdasági helyiséget építettek, esetleg utólag hozzáragasztottak. A mellékhelyiség vagy kamra, vagy istálló, vagy takar mányos szín. Vegyünk sorra néhányat: Tiszadob, Dózsa Gy. ti. 30. Tul.: Tamás Józsefné. Szoba-f-konyha-f-kamra elrendezésű, paticsfalú, vesszőfonatos-sártapasztásos oromfalas, elől kihajló felső csonkakontyos, hátul (az utca felé!) eresztett végű („farazatos"), nádfedeles halászház. Építési idejét (1856) a mestergerendán jelezték. A házat az 1942. évi árvíz után átalakították. A „pendelyes" (vesszőfonatos-sártapasztásos) szabadkéményt ledeszkázták és új kéményt építettek a fal mellé. Korábban a kémény alatt baloldalt volt a rakott spór, jobboldalt a katlan. A házban búboskemence volt, a kemence és az ajtó között egy vályoglábakon álló „kandalló", melynek füstjét „sípon" át vezették a füstházba. A három helyiségen egy darabban faragott mestergerenda fut át, melyet a falba épített ágasok tartanak (5. kép). Tiszaeszlár, Jókai u. 10. Tub: id. Farkas Gyula. Szoba-f-konyha-f-istálló elrendezésű, oldaltornácos, vert falú, deszkaoromfalas, felső csonkakontyos, zsúpfedeles ház. Épült 1820 körül. A konyha szabadkéményes, korábban a szobában búboskemence állt (6. kép). Tiszanagyjaln, Töltés u. 12. Tul.: Szapkó József. Szoba-f-konyha-j-takarmányos szín alaprajzú, vert falú, nyeregtetős, nádfedeles ház. Épült 1865 körül. A szabadkéményt és a szobabeli búboskemencét 1950 körül eltávolították. Jellegzetes az ablak nélküli rövid utcai homlokzata. 24 A nyíri Mezőségben, akárcsak a Hajdúságban, a lakóházak úgy fejlődtek tovább, hogy háromosztatúakká váltak: középre került a konyha, attól az utca felé a nagyház (nagyszoba), az udvar felé pedig a hátsó ház (vagy kisház). A konyha egy boltívvel két részre, füstházra és pitvarra tagolódott. A konyhából fűtötték a nagyház22 MÉRI I., 1952. 23 NYÁRÁDY M., 1939. 201. 24 Tálos Magdolna felmérése (1963) alapján. A házat 1974-ben lebontották.
