Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Barabás Jenő: A változatok vizsgálatának jelentősége a néprajzban

BARABÁS JENŐ A VÁLTOZATOK VIZSGÁLATÁNAK JELENTŐSÉGE A NÉPRAJZBAN Hazai kutatóink sorában nemrégiben DANKÓ Imre hívta fel a figyelmünket a változásvizsgálat fontosságára, megállapítva többek között, azt, hogy a fogalom viszonylag új keletű, szórványosan csak a harmincas években tűnik fel.

1 TÁLASI Istvánnak egy elméletileg is megalapozott tanulmánya után várni lehetett volna a fogalom szélesebb körű elterjedését is.

2 Ez azonban nem következett be, s ennek a ténynek elmélettörténeti hátterén érdemes elgondolkodni. Hangsúlyozni kell, hogy ez a megállapítás csak a terminus háttérbe szorulására vonatkozik, nem pedig a mögötte húzódó gondolatra, amely igenis alapjává vált a modern néprajzi kutatásnak. Nem állíthatjuk, hogy a kultúra változásának felismerése valamilyen új eszme volt a XX. századi vizsgálatokban, hisz APOR Pétertől kezdve NEMESNÉPI ZAKÁL Györgyön át a szakfolyóiratok cikkeiig ezernyi idézetet lehetne hozni arról, hogy a népi kultúra változását elődeink is észlelték. Mégis a változás vizsgálat fogalmának bevezetésével valami új jelentkezett az előzményekhez viszonyítottan, nevezetesen az, hogy ez az új törekvés a változást folyamatnak, nem pedig egyszeri váltásnak tekintette. TÁLASI István megfogalmazásában ez így tükröződött: „Népünk művelődése a történeti néprajz tanulsága szerint állandó, mozgalmas fejlődés, teremtődés, alakulás dinamikus ráhatások stb. következtében, s előző évezredek, évszázadok, évtizedek művelődési szakaszai, a megülepedettség közbülső, sztatikus, nyugalmi állapota előtti és utáni átmenetei mind az elfogadás és elutasítás, megtartás és átformálás folyamatrészeit jelzik. A népi kultúra változásainak jelenben való vizsgálata részint tehát a múlt periódusainak megértéséhez és módszeres szemléletéhez nyújt használható támpontot, részint a jelen állapotot rögzíti meg egyidejű (synchronikus) problémáival, és következtetési lehetőséget enged a változások mindenkori, elvben lehetséges irányaira is."

3 Ebben az idézetben tulajdonképpen megkapjuk annak magyarázatát is, hogy miért nem terjedt el a fogalom a néprajzi kutatásban is. Azért nem, mert az ilyesfajta vizsgálat nem egy irányzat - a sok közül - a néprajzban, hanem a kutatás alapfeladata, lényege. A néprajz eleve művelődési folyamatokat vizsgált, ennek szerves eleme a változás, s a korszerű kutatás átfogóbb célja szerint csak változásvizsgálatot jelenthet, szükségtelen tehát ezt még külön is jelezni. így megkülönböztető terminusra nem volt szükség annak ellenére, hogy a hazai és külföldi néprajzi kutatásban intenzív változásvizsgálat folyt, amit DANKÓ Imre idézett cikkében bő példatárral igazolt. 1 DANKÓ Imre: Változásvizsgálat a néprajzban. Hajdúsági Múzeum Évkönyve II. Hajdúböszörmény 1975. 157-158. 2 TÁLASI István: Változás-vizsgálatok a népi állattenyésztés köréből. NÉ XXXIV. (1942) 205-220. 3 Uo. 203-204.