Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Erdész Sándor: A nyíri Mezőség népi építészete

zadban az említett nyugat-kelet irányú útvonaltól északra terültek el, a Fő u. nyugati és keleti oldalán, ahol a zeg-zugos kis utcácskákat - személynevekkel jelölt Zugoknak vagy ^ö^öknek nevezték. A régi lakótelkek központja a Fő utcához csatlakozó Piac (Márton Ferenc tér) volt, ahol most a ref. templom áll. Az ólaskertek a nyugat-kelet irányú útvonaltól délre feküdtek; a Széles tértől nyugat felé az Üjfogás kert, Báró kert, Nagylóger, Sápi part, Pócsi part, Szemere akol; kelet felé a Kompér kert és az Urak kertje (2. kép). Tiszaeszlár. A jelenlegi falu többutcás, szalagtelkes, sakktábla alaprajzú település. Eszlár korábban a mai falutól északnyugatra, közvetlen a Tisza parton, a Falusi kert, Csűrös kert, Báró kert és Tótfalu dűlők helyén feküdt. A régi Eszlár két falurészből állt, az északit Öfalunak, a délit Tótfalunak nevezték. Az 1844-es árvíz az Ófalu felét elpusztította. Innen a lakosság Tótfalu keleti részébe költözött; a mai Kossuth u., Rákóczi u. és Hajnal u. területét szállták meg, melyet ettől kezdve Újfalunak neveztek. Az 18 50-es években tűzték ki Eszlár új utcahálózatát a régi Tótfalu (már megtelepedett) keleti részétől délre, s házhelyeket osztottak ki. A lakosság átköltözése ekkor már megkezdődött. 1860-ra, a megyetérkép tanúsága szerint (3, sz. ábra), kialakult a mai faluszerkezet. Az 1888. évi árvíz a régi Eszlár maradványait is elpusztította, ezért az ott maradt lakosság is átköltözésre kényszerült. Az új Tiszaeszlár faluszerkezetét az észak-dél irányú Kossuth u. (déli folytatása: Hunyadi u.), Rákóczi u. (Fő u.) és Hajnal u., valamint az ezeket keresztező Arany János u. és Kölcsey F. u. szabja meg. A régi Eszlár - az 18 50-es évek elején készült katonai felmérés tanúsága szerint - sugaras halmazos, kétbeltelkes település. A Fő tértől kiágazó sugárutakat zeg-zugos utcácskák, zsákutcák, „kutyaszorítók" hálózták be. Az ólas kertek a mai falu helyén terültek el. Mivel a falu szántóterületének nagy részét a földbirtokosok uralták, a XIX. század elejétől a falu határában majorok (tanyaközpontok) alakultak ki. Legnagyobb közülük: Basbalom. Az új Tiszaeszláron a telkek soros beépítésűek. Tiszanagyfalu. Szalagtelkes, eredetileg egyutcás útifalu a Tisza mellett. Fő utcája (Kossuth u.), mely a „tiszai út" része, észak-dél irányú. A falu a századforduló óta kelet felé terjeszkedett. A telkek egysoros beépítésűek. A faluban 8-10 gazdának volt „szűrűs kert"-je, a portájukhoz közeli falurészen, azóta már beépült Jármi-közben. A szérűs kertekben tartották a gabonát és a szálas takarmányt, itt zajlott le a cséplés is. Ólakat itt nem építettek, állatokat kizárólag a lakóház portáján tartották. Lakóházak A nyíri Mezőség lakóházai a középmagyar vagy alföldi háztípushoz tartoznak, melynek fő jellemvonása az, hogy kéttüzelésűek, azaz tűzhelyes és kemencés házak. „A kemence mindig bent a szobában van, ennek szája a konyhába szolgál. Ez előtt tüzelő padka van, melynek végein a katlan, melyen főztek."

21 Az alföldi háztípus hosszú fejlődés eredménye, melynek első láncszemeként éppen a területünkön, Tiszalök határában levő Rázom pusztán feltárt XI-XIL századi földházakat emlegetik. MÉRI István - 35 veremház feltárása alapján készült, összegező - jelentéséből tudjuk, hogy ezek primitív, padlás nélküli építmények voltak; egy helyiséggel, munkagödörrel, kemencével, gádoros bejárattal, ágasfás-szelemenes tető21 GYÖRFFY I., 1942. 125.