Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Takács Lajos: A „titkos határjelek” kérdéséhez

Az efféle „titkos" határjelekkel valóban biztosabbá, szilárdabbá tehették a határokat. Csakhogy a határdombokba nem pusztán ilyen szilárd anyag került, hanem pl. hegyes vas, amely, à felszínhez közel,

1 könnyen erodálódhatott. Azonkívül különféle edény, korsó és üveg, amelyeknek ugyan nem egyszer csak cserepei maradtak, de maradtak belőlük épek is, sőt olykor az is megállapítható, hogy nem üresen kerültek a földbe. Némely esetben a határjelek elhelyezésének jegyzőkönyve is megemlékezett ilyen speciális jelről. így a Pest megyei Eső és Gyón közti határon 1385-ben, mint a határleírásban olvasható: „magnam anforam comanicalem subterrassent . . ."° De többnyire csak a jelek újításakor vagy a halom széthányása alkalmával készült későbbi iratokból értesülhetünk arról, hogy a halomba egykor különleges jeleket tettek, melyek egy része ma már alig értelmezhető. így 1730-ban a Baranya megyei Kisdéren az egyik határdombban „két fazekat és egy kőből faragott récét" találtak, míg másokban, mint olvashatjuk „kiben szurkot, kiben mást". A szurok feltehetően az edény lepecsételésére szolgált eredetileg.

0 1755-ben a Vas megyei Csipkeréken pedig egy régi határhalomban „egy régi paraszt fazekat" találtak egy korsóval, melyben egy kis üveg volt elhelyezve, tele borral, de volt még ott, mint olvasható, „két siker tányér is".' Borral vagy pálinkával telt palackokról a középkortól kezdve a XVIII. századig találhatók adatok. Olykor arról is van hír, hogy a borosüveget különös gonddal helyezték el a halomba, külön építménybe. 1797-ben a Pest megyei Bénye határleírásából értesülhetünk, hogy az egyik halomból borral telt palack került elő, „mely téglákkal volt körülrakva a földben".'" . De a Sopron megyei Csáva és Felsőpulya határának 1749-es újításakor is, amint a jegyzőkönyvből értesülhetünk, a határon kétfelől egy-egy hányást emeltek, az egyiket a csávaiak, a másikat a pulyaiak. A pulyaiak az egyik határhalom alá ásott gödörbe „emlékezetül két lepecsételt palackban fehér bort" helyeztek el, míg a csávaiak a határ másik oldaián a saját halmuk alá többféle tárgyat, többek között „egy kovás puskát, korsót" temettek el, majd a gödörbe pénzt is szórtak, amit a nagyszámú gyereksereg nagy zsivajjal kapkodott össze.

9 Egyes adatok alapján azt következtethetjük, hogy nemcsak az üvegekben volt ital, bor vagy pálinka, hanem a többi edényben is lehetett valami. S erre nemcsak homályos utalások, és például szuroknyomok alapján következtethetünk, amivel az edényeket lefedték, hanem egész konkrét utalásokból is. A Pozsony megyei detrefői határmegállapítás során például 1560-ban, amint az iratokból kitűnik, az egyik határhalomba „currualis rotac instar meditullium . . . millió impletum . . ." azaz kerék nagyságú csöbröt helyeztek tele kölessel.

10 A Torna megyei Somogy és Torna helységek közti határon pedig 1439-ben, amint azt a jegyzőkönyvben rögzítették, „ollam cineribus et carboribus repletam et unum ovum in medio continentem tumulassent".

11 Elképzelhető, hogy a fentiekhez hasonlóan azokban a korsókban, tányérokban és más edényekben is elhelyezéskor ugyancsak volt valami, amelyekben évszázadok múltán, mikor a határjeleket megbolygatták, már nem találtak semmit. 5 GÉRESI K., 1883 (II), 316. 6 OL, Inquisitio Jur. T. R., 17/1538. 7 OL, Festetics es. lt., 16. es., Serin. II/H. 8 OL, Inquisitio Jur. T. R., 17/6189. 9 OL, OL, Esterházy es. hg. á. lt., 542/88/IX. 10 OL, Matesiczky es. lt./i 560. 11 OL, Dl. 13369.