Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Antonova,Vera: A középkori Sumen városa
Azok a leletek, melyek a fent említett várból származnak főleg kerámiák, a várorom kőfedlapjai, kőtömbök, jelekkel vagy rajzokkal, azsúrozott párkányok, nyilak és kopjak. A korai feudalizmus idején a sumeni vár azokhoz a várakhoz tartozott, melyek a fővárosokat — Pliszkát és Preszlávot — megközelítő utakat védelmezték. Az erődítményrendszer, a leletek, a földrajzi és hadászati helyzet azt bizonyítják, hogy a vár annak a várrendszernek volt a tagja, melyeknek tagjai az első bolgár királyság idején — az úthálózaton keresztül — összeköttetésben állottak egymással. 11 A sumeni várról — mint középkori várról —• Anna Komnena beszél először. O a XI. század elején „Simeonis" név alatt említi. 12 Később ezt a nevet szlávosították, s a környéken található hatalmas erdők miatt Sumennek nevezték el. Ezzel a névvel találkozunk a XIV. sz.-ból származó kőfeliratokon is. 2/a A sumeni vár — várfalak és tornyok a déli részből A második bolgár királyság idején, a bizánci uralom után (XII—XIV. sz.) történelmi okok miatt ismét életre kelt a sumeni vár. Ebben az időben sokkal gyengébb volt a gazdasági és katonai hatalom, mint az első bolgár királyság idejében. A várakat nem síkságokon építették, hanem magaslatokon, meredek hegyeken, melyekről az utak, falvak védelme sokkal könnyebb volt. A sumeni vár Délről, Északról és Keletről nehezen volt megközelíthető, s minden oldalról várfal védte azt. A legkülső fal — melyet négy torony védett — egyenesen a szikla peremére épült. A középső várfal szintén minden oldalról védte a várat, de legjobban Délen és Nyugaton volt megerősítve (8 toronnyal). A harmadik várfal a citadellát vette körül, mely a tornyokkal megerősítve a legvédettebb helye volt (2. sz. melléklet). A sumeni vár késő középkori falainak van egy érdekessége (XII—XIV. sz.). Ezekbe a falakba rengeteg kőtömböt építettek be. Ezzel megváltozott a késő középkori építészet jellege. Minden várfalba és toronyba vízszintes- és függőleges gerendák hálózatát építették be. Ezek a hálózatok helyettesítették a tégla tömböket és bizto11 K. UlKopnuA. CrpaTerMiecKH nocTpoiíKH B HepHOMopcicaTa oSjiacT Ha BajiKaHCKHJi nojiyocTpoB. — Bisantinoslavica, 2, 1930, c. 197—230, 3, 1931. 12 K. HpeneK. KnaacecTBO BtnrapHH, 1891,1 4. II, 866.
