Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Dankó Imre: Az 1300 éves bolgár állam. Bevezetés

Fodor Péter, M. Nepper Ibolya, V. Szathmáry Ibolya, D. Sallay Katalin, Menyhárt Andrásné, Horváth Péter és mindenekelőtt, több alkalommal, hosszabb-rövidebb ideig, Dr. Dankó Imre. Munkatársaink kiállításokat rendeztek Szófiában, Sumenben, látogatást tettek több múzeumban, megtekintettek számos műemléket, ismerkedtek a bolgár népélettel, szakjuknak és érdeklődésüknek megfelelően kutatómunkát is folytattak. Minderről nemcsak úti beszámolóikban adtak számot, hanem eredményeiket, megszerzett ismereteiket közre is adták. Nemcsak a Bolgár Tanulmányokban, mint gondolhatnánk, hanem sok helyen másutt is. Bizonyára emlékezetes marad a kétrészes, Sumenben és Debrecenben megtartott Ecsedi István emlékünnepségünk és a Debrecenben rendezett Bolgár Tudományos Ülésünk. Legkiterjedtebb kutatómunkát — a szerénység kötelezettségének vállalása mellett — e sorok írója, Dankó Imre, folytatta. Tizennégy alkalommal voltam Bulgáriában, bejártam az egész országot, vendége voltam a legkülönfélébb tudományos intézményeknek, múzeumoknak, kapcsolatba léptem számos bolgár tudóssal, közéleti emberrel, művésszel, illetve a bolgár néprajz avatott nem bolgár kutatóival, mint például a cseh Vaclav Froleccel. A legnagyobb tisztelettel emlékezem meg, atyai barátomról Hriszto Vakarelszki professzorról, aki sok-sok kérdésemre választ adott, kutatásaimban segített, tájékozódásomat megkönnyítette. Végtelen sajnálatomra van, hogy a Nikolaj Kolev által készített bibliográfiáját — amit még átjavított, kiegészített — nem láthatja nyomtatásban, mert 1979. november 19-én elhunyt. Emlékére az ez év derekán rendezendő bolgár tudományos ülésszakunkon még vissza fogunk térni. Hasonlóképpen tisztelettel és hálával emlékezem meg Ljubomir Dukov docensről, a Bolgár Akadémia Néprajzi Intézete munkatársáról, aki agrár történész-eszköztörténész etnográfus lévén ugyancsak sokban segített, támogatott. Fájdalmasan emlékezem meg korai haláláról ezúttal is. Bulgáriában is főtémáimat kutattam. A népi építészet, a hajdú-hajdút mozgalom keletkezése, etnikai kérdései, az árucsere néprajza és a vele kapcsolatos kérdések, például közlekedés, teherhordás kérdései felől tájékozódtam. Boldog vagyok, hogy érdeklődésemmel bolgár kollégákat is ösztönöztem a kutatásra, így például Nikolaj Kolevet, akinek egy, a bulgáriai népi építészettel foglalkozó tanulmányát jelen kötetünkben van szerencsém közreadni. Kérem fogadják a Bolgár Tanulmányok Hl-t olyan örömmel, amilyennel mi készítettük. Ne a hiányosságokat lássák meg benne először, hanem azt a feltétlenül értékelhető eredményt, amit a debreceni bulgarisztikai kör szerény lehetőségei ellenére is fel tud mutatni, mind a magyar, mind a bolgár kultúra hasznára, épülésre, kapcsolataink további erősödésére.