Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről
töredékek a Kur folyó völgyébe. {Czeglédy 1975, 52.) 21 ,Szevard' vagy, ,szavard' nevüket a kutatók többségének feltevése szerint a szavírok nevével hozhatjuk összefüggésbe (vö.: Szádeczky—Kardoss 1977, 280, 13. j.), akikben Czeglédy Károly szerint a kazárok egyik, 558 után talán vezető törzsét láthatjuk, s „.. .elsősorban a 850 körüli kazár főség idején valóban hívhatták a magyarokat a kazárok egyik nevén (szavír) szavarti-nak is, s ugyanakkor a besenyők is szerepelhettek vezér törzseik, a kangarok nevén". {Czeglédy 1959, 380.; 1975, 52. A kangar-besenyő azonosítást nem fogadja el: Györffy 1977b, 107. Korábban — téves feltevésből kiindulva — a magyarokat a szavírokkal azonosította: Fehér 1921, 69.) A magyarok ,szavárd' nevét tehát nem a tőlük időben és térben távoli, VI. századi szavírokhoz, hanem a kazárokhoz való kapcsolatukkal lehet magyarázni, ugyanúgy, ahogyan a ,türk' nevet is a kazárok révén vonatkoztatták rájuk a bizánci források. {Németh 1930, 200.) A régészeti leletanyagból levonható történeti következtetések teljes mértékben megerősítik Czeglédy Károly fenti elgondolását. Sajnos, a kaukázusi magyarok régészeti hagyatéka mindeddig ismeretlen, ezért az egyetlen említésből ismert szavárd-magyarok történeti rejtélyét ez a tudományszak sem oldhatja meg, nem pótolhatja biztos adatokkal az alig-alig megalapozott feltevések és találgatások sorát. 22 Bolgár-török kapcsolatok a honfoglalás után A magyar őstörténeti szakirodalomban hosszú ideje él az a feltevés, hogy a keleteurópai steppéken a magyarokhoz csatlakozott bolgár-török népelemek még a honfoglalás után is hosszú ideig beszélték őseik nyelvét s ebben az időben is komoly nyelvi hatást gyakoroltak a magyarságra. Természetes, hogy leginkább a csatlakozott kabarokat vették ilyen szempontból gyanúba, hiszen róluk Konstantin császár azt írja, hogy „.. .a kazárok nemzetségéből valók...", továbbá: „.. .a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket [ti. a magyarokat], és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is". (DAI, 39. fej.; MEH, 120.) 950 körül tehát a kabarok még kétnyelvűek voltak, a többség magyar nyelvén kívül saját török nyelvüket is beszélték. A tudósítás, valamint a magyar előkelők személynevei azt is 21. Ekkor hitük miatt Kazáriából mohamedánok menekültek a Kaukázuson át az arab uralom alatt levő észak-örmény területekre. (Marquart 1903, 36—37.; Czeglédy 1970, 257.) Czeglédy Károly korábban arra gondolt, hogy a kabarok is ekkor csatlakozhattak a magyarokhoz (Uo.) Ha azonban újabb feltevését fogadjuk el, amely szerint a magyarok a 850-es években kazár alattvalók voltak (Uő 1975, 49), aligha tehetjük fel ekkor a kabarok csatlakozását, mivel ezek — a Konstantia híradás értelmében — csak a kazárokkal ellenséges viszonyban levő, tőlük független hatalomhoz menekülhettek. A kabarok csatlakozásának időpontjáról biztosan csak annyit tudunk, hogy 881 előtt történt, mivel ekkor velük együtt harcoltak a magyarok Bécs alatt. (Vajay 1968, 16.) Abból a régészeti tényből kiindulva azonban, hogy a honfoglalás utáni X. századi emlékanyagban nem tudjuk a kabarok hagyatékát elkülöníteni s temetkezési szokásaik sem különböznek, arra kell gondolnunk, hogy a kabar csatlakozás hosszú idővel a honfoglalás előtt történhetett, e nagyfokú kulturális integrációhoz ugyanis tetemes időre lehetett szükség. A fentiek értelmében magam azok nézetét osztom, akik a 820—830-as évekre gondolnak. Konstantin szövegéből ítélve azonban (39. fej.) a kabarok még a honfoglalás után is sokáig megtartották bizonyos fokú különállásukat és nyelvüket. (A X. századi magyar régészeti emlékanyag egységét megalapozatlanul vonta kétségbe: Kristó 1977, 221. — A magyar honfoglalást évszázadokkal megelőző kangar—besenyő támadás feltevése ellen Györffy György is szót emelt : Györffy 1977b, 107.) 22. A ,szavárd' népnevet illetően legutóbb Benkő Loránd tett figyelemre méltó észrevételt. Eszerint a régi, elterjedt magyarázattal ellentétben (Vö.: Németh 1930, 313), e név nem lehet a szavír népnév magyar kicsinyítő képzős alakja, „... mivel a magyarban — mint azt óriási mennyiségű példa mutatja — népnevekhez, de még néprész vagy törzsnevekhez sem szokott kicsinyítő képző járulni, sőt ezek földrajzi névi realizációjában is eléggé idegen az egyébként éppen a régi magyarban rendkívül termékeny -d." (Benkő 1977, 55. Korábban hasonlóan vélekedett : Moór 1943,46.)
