Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)
Fodor István: A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről
bolgárok emlékeit sem, aminek okát talán abban kereshetjük, hogy őket — csakúgy, mint az egész magyarságot — a honfoglalás előtti mintegy száz esztendőben már nem fűzték szoros kapcsolatok a Közép-Volga mellékén élőkhöz. Műveltségük, anyagi kultúrájuk fejlődése a délebbi területen más irányt vett. A X. századi magyarság — és a csatlakozott néprészek — hagyatékának közvetlen előzményeit elsősorban a Donvidéki szaltovói területen lelhetjük fel és az attól nyugatabbra levő vidékeken. Nagyobb eséllyel kutatjuk viszont a honfoglalás után Magyarországra telepedett volgai bolgárok tárgyi emlékeit, mivel azok nyilvánvalóan egy-két nemzedéken át még többé-kevésbé megőrizték Volga menti kultúrájuk jónéhány elemét. 1978 januárjában a verseci múzeum raktárának középkori leletanyagát vizsgálva egy eddig teljesen szokatlan formájú cserépüstre lettem figyelmes, amely eddig nem fordult elő a történelmi Magyarország X—XIII. századi edényei között. A vörösesszürke agyagból készült, közel hengeres testű üst pereme fölé két félkör alakú vízszintes fül emelkedik, amelyen a felfüggesztéshez 1—1 lyukat fúrtak. (3. kép) Lelőhelye: Versec-Crvenka, magassága 22 cm (fül nélkül), átmérője 29 cm. Testét alul egy vízszintes vonal, kihajló peremét két beszúrkált párhuzamos pontsor díszíti. (4. kép.) A fül ugyan kiegészített, a rekonstrukció helyességét kétségtelenné teszi az ugyancsak Versesen, a Strmoglavica határrészen, az 1970-es ásatáson előkerült peremtöredék. (5. kép.) Ugyanilyen töredéket őriz a múzeum Versecvátról (Vatinból) is. 12 Mivel az üstök még feldolgozatlan, közöletlen ásatásokból származnak, korukat csak hozzávetőlegesen határozhatjuk meg. A kísérőleletek futólagos áttekintése alapján úgy vélem, hogy — tág időhatárokat vonva — előzetesen a XI—XIII. századra keltezhetjük őket. A cserépüstök az Árpád-kori (X—XIII. századi) Magyarország lakóinak jellegzetes edényformája volt, elterjedése a Kárpát-medencében főként a magyar etnikummal hozható kapcsolatba. (Vö.: Fodor 1975a, 256.; 1977e, 333. Azóta ezt a következtetést a nyelvészeti—néprajzi vizsgálatok is megerősítették: Kresz 1977, 5.) Csakhogy az eddigi cserépüstökön a felfüggesztésre szolgáló fülek az edény belsejében, a peremen belül vannak. Ez az edényfajta a Don-vidéki szaltovói műveltség területén alakult ki a VIII. század végén—IX. század elején, készítésének fortélyait itt tanulta meg a magyarság, s későbben új hazájában edényművességének legjellemzőbb típusává fejlesztette. (Vö. : Fodor 1975; 1977e.) A szaltovói üstök készítésének hagyományát a magyarságon kívül a dunai bolgárok folytatták (Donceva—Petkova 1977, 66—68.), tőlük terjedhettek el Havaselve és Moldva területén is. A perem fölötti függőleges füllel ellátott üstök párhuzamait sem a Don-vidéken, sem pedig a dunai bolgárok földjén nem találjuk meg. A közölt régészeti leletanyagban egyedül a volgai bolgár edények közt akadtam hasonló üstökre. Az egykori hatalmas bolgár város, a Cseremsan melletti Biljar ásatásánál 13, függőleges füllel ellátott üstöt tudtak helyreállítani a töredékekből. Korongon készültek, átmérőjük 18— 22 cm, felületük díszítetlen. (6. kép). Grigor'eva—TerehinaL.—TerehinaN.—Halikov 1976, 207—208, 95. (7. kép.) Egy valamivel nagyobb, 22,5 cm átmérőjű, kézzel formált példány is előkerült, melynek felületét rendszertelenül felvitt hullámvonallal 12. A leletanyag msgtekintésének lehetőségét és a közlésükhöz való hozzájárulását Stanimir Barackinak, a verseci múzeum munkatársának köszönöm.
