Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Dankó Imre: Rodopei szekerek

tehát, ahogy már említettük eleve nem lehet nehéz szerkezetű, nagy, sok terhet bíró. Ebbe a körbe tartozik azt is megemlíteni, hogy a rodopei szekerek túlnyomó többsége fából készült és készül még ma is. Zömükben fatengelyesek, egyáltalán nem vagy csak szerényen vasaltak. Ezen a megállapításon nem változtat az a tény sem, hogy a legutóbbi időben, a legfőbb utak kiépülésével párhuzamosan, vagy inkább azt követően, terjednek a vastengelyes szekerek is, sőt a síksági településeken, városokban már régebbről ismert vaskerekes-gumiabroncsos és ennek megfelelően úgynevezett platós, vagy stráf szekerek is; legfőképpen a teherautók hatására. A rodopei szekereket aszerint is osztályozhatjuk, hogy hány állatot fognak eléjük; eszerint egy- vagy kétfogatúak. Az ökröket jármolják (ökrösszekér: BOJicica KOJia), a szamarakat, öszvéreket, lovakat pedig hámmal fogják a szekerek elé. Inkább csak a lófogatoknál figyelhető meg az egy-és kétrudas szekér (szekérrúd: nponen Ha KOJie). Az egyrudas szekeret rendszerint két ló húzza, míg a kétrudast mindig egy. Az egyetlen lovat a két rúd közé állítják és úgy szerszámozzák föl. A kettősjármok az elterjedtek, egyes járommal nem is találkoztam. A rodopei szekerek oldala különböző megoldású. Igen elterjedt, hogy a szekérnek egyáltalán nincsen oldala. Esetleg csak a tengelyvégeken, a négy sarkon álló faragott ág, husáng, vagy léc helyettesíti a rakoncát. Az ágasok (rakoncák) közét gyakran töltik ki vesszőfonattal, kassal. Látni olyan szekeret is, ahol a szekéraljból több ág, husáng, léc áll ki, ami közé szövési technikával faháncsot fűznek, vékonyra készített, hajlítható deszkalapot állítanak. Elterjedt az oldaldeszka használata is. A ma látható rodopei szekerek nagy hányada másodlagosan felhasznált, eredetileg más célt szolgáló anyagokból készül. Igen sok például a vas eketaligából készített szekér. Ugyancsak sok a legkülönfélébb helyekről szerzett, gépekről, járművekről leszerelt alkatrészekből (főleg kerekek) készített szekér. Csak a legújabban átvett, csak a legutóbbi időben készített legfejlettebb szekerek elejét és végét zárják le. Különben a saroglya nemigen ismeretes a rodopei szekereknél. Sokszor az aljdeszka is hiányzik. Különösen a fát szállító szekerek esetében. Hasonlóképpen a nyújtott tengelyű szekér is ritka. Csak hosszú fatörzsek, szálfák szállítására használják, ott, ahol már használhatják, a hegyvidék lábainál elterülő peremvidékeken, a szélesebb völgyekben, ahol az utak már síksági jellegűek. A szekérhasználat rodopei fejlődését, az alföldi szekerek átvételét igazolja az is, hogy ma már — természetesen csak néhány esetben — a Rodopéban is megtalálható a bolgár szekérkultúrára jellemző erős készítésű, szépen faragott, gazdagon vasalt és ami ennél több, minden lehető helyén festett szekér is, a tulajdonképpeni kocsi (Kapyna). Ezek a szekerek oldaldeszkásak, elöl, hátul zártak. A deszkafelületek lehetőséget nyújtanak a festésre. Nemcsak egyszerű lefestésről van szó, mégcsak nem is egyszerű díszítő festésről, hanem — különösen a saroglya külső oldalán — színes tájképekről, népi életképi ábrázolásokról is. A rodopei szekereket funkciók szerint is csoportosíthatjuk. A legtöbb könnyű építésű, kisméretű szekér, a végzendő munkának megfelelően könnyen és gyorsan átalakítható. Leszedhetők az oldaldeszkák vagy kasok és akkor széles, nagytérfogatú teher hordására válnak alkalmassá. Az oldaldeszkák helyére gyorsan, nagyméretű szénatartó vessző-, ágketrec, vagy háló szerelhető. A szekerek könnyen szétszedhetők és télire szétszedten eltehetők. A legtöbb helyen a szétszedett szekerek az istálló, a szín, esetleg a ház külső falán, az eresz alá vert fafogakon állnak.