Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 37. Debrecen, 1980)

Dankó Imre: Rodopei szekerek

sőt a kollektív gazdaságok ma is használnak szekereket, azonban általában hamarosan, a közös gazdaságok megerősödésével, ami párhuzamosan folyt a főutak kiépítésével, mindinkább előtérbe kerültek a nagyteljesítményű teherszállító gépek, elsősorban a teherautók, illetőleg a különféle traktorok húzta szállítóeszközök, amelyek egyes üzemegységekben, helyeken, szinte kizárólagosakká is váltak. Azonban még ennél a körülménynél is jobban akadályozta a Rodopéban a szekerek általános elterjedését az, hogy a közös gazdaságok szervezésekor az igázható állatokat le kellett adni, sőt a szekereket is be kellett szolgáltatni, ha netalán voltak. A másik gátló ok nagymértékben rokon az előbbivel. Az pedig az, hogy a Rodopéban kialakult mezőgazdasági és részben ipari nagyüzemek (például fafeldolgozó üzem) sem szekerezésre épültek, hanem eleve korszerű technikára, motoros járművekre. A nagyüzemi gazdálkodás azonban csak időlegesen akasztotta meg a szekerek elterjedését a Rodopéban. Az újabb rendelkezések értelmében a bolgár agrárnépesség folytathat és folytat is bizonyos mértékű magángazdálkodást, amibe beletartozik az is, hogy egy-két lova, szamara, öszvére, sőt szekere is lehet. A rodopei gazda ma lovát, szamarát, vagy öszvérét — ökrét nem — az úgynevezett háztáji gazdálkodásban hasznosítja. Például egyik legfontosabb munkája a háztájiban tartott állatok ellátására szolgáló széna beszállítása a házakhoz. A szénaszállítás átvett egy, az északi, az alföldi részeken régóta ismert és használt szekérfajtát, a kisméretű, könnyű készítésű, voltaképpen csak rácsozatból álló szénahordó szekeret és kialakított — érdekesen a mi hajdúsági, közelebbről a hajdúböszörményi szénatartóinkhoz hasonló — Rakoncás, lőcs nélküli szekér. Batak. Fotó 1979.