Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 3. Tanulmányok, esszék

GYULAI PÁLRÓL „Megvan Gyulainak az a ritka adománya, hogy korokról és emberekről szinte epigrammai tömörséggel tudja betűkbe vésni a legjellemzőbbet. Arany János örök érdemét azzal fejezi ki, hogy elnevezi a ballada Shakespeare-jenek. Kemény Zsigmondról azt mondja, hogy tragédiákat ír a regény formájában. Kazinczyban a páratlan újító és úttörő „hősies szellemet" emeli ki rögtön. Eötvösről, az államférfiről, ennyit mond: „Nem pártokat vezérelt, hanem eszméket kezdeményezett." (. . .) Az írókkal együtt színpadra hozza egész korszakukat, amelyben éltek-csatáztak. (. . .) Az írót sohasem választja el az embertől, sőt éppen az ember hajlamaiból következtet az író lelkére, mint gyökeréből a fára magára. Legközelebb férkőzik e tekintetben Vörösmartyhoz, Keményhez és Aranyhoz, akiket nemcsak megért, hanem velők együtt éli át az életöket. Érdekli az irodalomnak minden ága; a szimpátiának valami páratlan gazdagságával tud kísérni száz meg száz dolgot és lelket. A XIX. század magyar irodalmáról, amely eddig aranykorszaka volt költészetünknek, nem lesz nehéz összefoglaló történetet írni, mert Gyulai Pál szellemi megújulásunk minden hőséről följegyezte azt, ami bennök maradandó." (írói arcképek. Bp. 1910. — 16—17. I.)