Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 2. Szépprózai művek

2. SZÉPPRÓZAI MÜVEK Részletek a „KELETIEK NYUGATON" c. útirajzból ... A vasszörnyeteg bevágtat a Gare de l'Est villanylámpás udvarába, nagyot fúj, egyet zökken és megáll. Párizsban vagyunk! Éjjel tíz óra múlt. Sodor bennünket az emberáradat, ismerős sehol. Sürgönyünk delet jelzett, mi éjszakára érkeztünk, párizsi barátaink nem várnak. Hajrá, neki a zsibongó Bábelnek! Előttünk a Sebastopolba sza­kadó Boulevard de Strasbourg piros, zöld lámpásaival és fekete-tarka népáradatával. Egész Párizs fent van, kinn az utcákon, rigolézik, vigad, táncol. Háromszínű kis papírzászló lobog az urak szalmakalapján, ko­kárda a nők mellén; bolondos jókedv és ölelkező testvériség mindenütt. A villamos kocsikat beszüntették; utcák közepén és keresztezési terekeri cigányzene, síp, dob, sőt harmonika mellett táncol Párizs fiatalsága. Vé­nusznak egész festett gárdája talpon, ezer fogással vívja csatáját a nem­zeti hadsereg kósza katonái ellen. Itt édes a győzelem, édes a megadás. Lobogók, színes lampionok hímezik az éjszaka sötét bársonyát; vakító ragyogással forognak az örülésig muzsikáló forgókomédiák; lovakon, disznókon, elefántokon, szörnyeken lovagol a Quartier Latin pajkos diák­sága és lengeruhájú éjjeli pillangója. Csupa gyermekes bolondság az éj és az élet, mintha nem volna holnap és nyomorúság. A világ királynője, Párizs, vigad. Hát mi, szegény keletiek! Mint a cirkusz fényes porondjára kicsapódott új ló, először megtorpan, azután fülelve szétvizslat, majd reszketve megkezdi mutatványát — ilyenforma érzések közt marsolunk mi is végig három nagy bolulevardon. Baja Misi tót szalmakalapban, egy múlt századbeli öreg szatyorral, kam­pós kupecbottal; Aladár világhírű megzöldült havelockjában; én eser­nyővel és fekete kufferemmel, tömérdek bánatommal — loholunk, loho-

Next

/
Oldalképek
Tartalom