Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

APÁCAI CSERE JÁNOS, HEJ! Apácai Csere János, hej ! Magyarország rossz, csalános hely; Összetépi a testünket, a lelkünket, mert Magyarország nem virágos kert. Én is jártam, én is szálltam ott, Hol az élet szárnya lobogott; Visszajöttem, le is hulltam, el is égtem már, Bús vándormadár. Nincs Alettám, szőke, kékszemű, Sírig, még a síron túl is hű; Csak árnyékom szalad velem egy életen át, A szerelem soha meg se lát. Gondolatom, bátor, van egy pár, Azt se nagyon kürtölgetem már. Ostobaság nagy meredek tornya fenyeget, Onnan lépem átal az eget. Vagy onnan zuhanok porba még, Ha majd alattam a máglya ég, Mely lánggá lobbantva viszi lelkem oda, hol Az örök szépségek angyala dalol. Távol, magas tornyok peremén Csalogatva lángol a remény, De csak itthon égünk porrá. Értem az se kár; Előttem egy ősöm győzve jár. AZ ÉN VILÁGOM Világomat én megalkottam, Nappal s csillagokkal rakottan. Mennyet is húztam sátorul rá, S beültem közepébe úrrá.