Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Szemelvények Oláh Gábor műveiből - 1. Versek

Kérem, tanár úr, hogyha összevissza Dülöngnek füzetemben a sorok: Ne tessék érte nagyon haragudni, — Mert fáj a szívem, ha rágondolok . . ." — Hosszan merengek a sötét betűkön, S szememre fátyolt bánat könnye fest. Aztán, lehajtva homlokom kezemre, Sóhajtva írom be a nagy Jelest. A HORTOBÁGYON Vágj közibe paripádnak Szentiváni fuvaros! Hajts annak a délibábnak, Mi ott távol lengedez, ingadoz. Szárnyakat köss lovaidnak, Hétmérföldest lépjenek, Mert e roppant pusztaságon Nincsen élet, alusznak az emberek! Nem borulok imádattal Oltárodra, puszta föld ! Azt se mondom a magyarnak: Ezt a tengő, halott kincset örököld ! Templom ez, de hívők nélkül; Felburjánzott ős telek; Gazdátlan ház, ablakán át Hull a zápor, besüvítnek a szelek. Száműzöttek pusztasága, Szibéria, magyarul, Elvadultak Szaharája, Rá a mennybolt üvegzárként leborul. Unalomnak nagy madárja Gunnyaszt a sík peremén, Délibáb az álmodása, Ez egyetlen kézzel nem írt költemény.