Tóth Endre szerk.: Oláh Gábor ébresztése (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 36. Debrecen, 1981)

Tóth Endre: Oláh Gábor ébresztése

s elismerte József Attila költészetének jelentőségét, élvezte Erdélyi Jó­zsef új népiségét (aki egyik elődjének őt vallotta), magasra értékelte Né­meth László európai horizontú esszéit, Tamási Aron és Kodolányi János prózáját, s még a legfiatalabbak kísérleteit is figyelte. A pángermán ve­szélyről, a hitlerizmus magyarországi szálláscsinálóiról naplójában a leg­elítélőbben nyilatkozott. Hatvanadik születésnapját — több mint egyéves késéssel — 1962. már­cius elsején ünnepelte meg szülővárosa. Ám az ünnepségen, ahol Móricz Zsigmond mondott szívbemarkoló beszédet, a jubiláns már nem lehetett jelen, mert súlyos betegen feküdt a belgyógyászati klinikán. Ott nyúj­tották át neki az ezüstből készült babérkoszorút. (Erről naplójába annyit íratott be, hogy nem szereti az ezüst színt, mert hideg, s neki „arany du­kált volna"). Az évfordulóra tervezett Szépség és igazság című tanul­mánykötete, bár már a szedési munkálatokon is túljutott, a háborús ese­mények miatt sohasem jelent meg. A második világháború közepén, 1942. június 23-án halt meg Debre­cenben, ahol született, ahol élt és munkálkodott. A kör így zárult be, az életpálya így lett egyenetlenségeiben, kitérőiben és tragikumában is ta­nulságosan egész. A halála óta eltelt több mint három évtized csak művei kisebb részét emelte újra fénybe. Kiadták legjobb elbeszéléseit (Debreceni zendülők:, 1955.) Válogatott költeményeit 1957, továbbá A táltos fiú-t új kiadásban. Egyik színművét „átdramatizálva" előadták Békéscsabán. Néhány ver­se, elbeszélése, műfordítása gyűjteményes kötetekben látott napvilágot, s tanulmányaira egyre többször hivatkoznak elismerő hangsúllyal. Utcát, művelődési otthont neveztek el róla, emléktáblával jelölték meg Kar ut­cai lakóházát. Rosszul sikerült mellszobrát is felállították kedves Nagy­erdőjén. Részletes életrajza most jelent meg. Még sokkal adósa neki a magyar irodalomtörténet, a könyvkiadás, és szülővárosa, mellyel oly so­kat pörlekedett, s melyet mégis szeretett : Debrecen. írói hagyatékát végakarata szerint a debreceni Déri Múzeum őrzi és gondozza. A Múzeum e füzet kiadásával azt szeretné, hogy e szerény kós­toló után mennél többen kedvet kapnának Oláh Gábor jobb megismeré­sére és műveinek élvezetére. Tóth Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom