Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

tornép volt. A nomadizálás és a földművelés egymást kizárják, illetőleg csak nagyon csekély mértékben kapcsolódhatnak össze. A kutatók általában hangsúlyozzák : a honfoglalás előtt a magyarság már folytatott földművelést. A földművelésnek némi emléke már az ugor-magyar korból fennmaradt.

4 Ennek azonban nyilvánvalóan nem volt olyan jelentősége, amely a rítusokat, hiedelmeket a magyar recens anyaggal összefüggésben lényegesen érintené. Számunkra ebben a tekintetben közvetlenül a honfoglalás előtti és a honfoglalást követő időszak a lényeges. Mint említettem, a honfoglalást megelőző periódusban a földművelés behatóbb ismeretét a kutatók többsége feltételezi. Erősen tartotta azonban magát az a vélemény, amely szerint a magyarok nem folytattak földművelést, mivel nomadizáltak. Cs. Sebestyén Károly írja, hogy a magyarság dél-oroszországi hazájában nomád pásztoréletet élt és csak legfeljebb olyan mértékben foglalkozott a földműveléssel, amilyen mértékben általában a nomád magyarok földművelése téli szálláshelyeikre korlátozódott, amelyet rabszolgák által végeztettek s lényegében kisegítő, kiegészítő mellékgazdálkodás volt. A földművelő munka végzését olyannyira a magyarok szolgái feladatkörébe utalja, hogy szerinte a magyarok még a honfoglalás után sem művelték a földet. A szántást, vetést egyrészt a magukkal hozott rabszolgákkal végeztették, másrészt az új hazában meghódított népekkel.

5 Györffy István azon a véleményen van, hogy bár a honfoglaló magyarság ismerte és gyakorolta is a földművelést, de leginkább a meghódított népekkel végeztette a földművelő munkát.

6 Ha teljességgel bizonyítható volna, hogy a magyarok csak a szolganépeikkel műveltették a földet, az agrárkultusszal kapcsolat4 A finnugor kor földművelésével kapcsolatban különböző vélemények alakultak ki. E kérdéshez összefoglalóan: Hajdú Péter : Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962. 70. kk. Hajdú Péter lehetségesnek tartja, hogy a finnugor kor vége felé a kapásföldművelés formái ismeretesek voltak elődeinknél. Újabban Balassa Iván kutatásai hoztak idevonatkozóan fontos új eredményeket, 1. főleg: Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest, 1973. 5 Cs. Sebestyén Károly: A honfoglaló magyarság földművelése. Népünk és Nyelvünk, XI. 1939. 69, 74. 6 Györffy István: Földművelés. In: A magyarság néprajza, II. Budapest, 1942. 148-149.