Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokások változásáról
részét a környező szláv népektől vette át. Minden bizonnyal nagy szerepe van ebben Róheim Géza kutatási konklúziójának: „Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar néphit szempontjából a közvetlen átadó a döntő, és hogy a magyarság ezeket az európai elemeket csak szláv forrásból vehette... az adatoknak oly túlnyomó tömegét kapjuk, hogy egyáltalában nem túlzás, ha röviden azt mondjuk, hogy a magyar néphit szláv néphit." 3 Az újabb kutatások eredményei nyomán Róheim Géza megállapítása lényegesen módosul. A vizsgálatok alapja hosszú időn át többnyire az összehasonlító elemzés volt. A kutatók egy-egy szokást egészében vagy részmotívumaira bontva külföldi analógiákkal vetették össze. A cél az volt, hogy a környező, esetleg távolabbi európai népek hagyományából minél több párhuzamot felsorakoztassanak a magyar példák mellé és igen gyakran a hasonlóság fokából, illetőleg az elterjedési pontokból vonták le a következtetést egy-egy szokás vagy hiedelem magyar, illetve nem magyar eredetére vonatkozólag. Tulajdonképpen ez a vizsgálat a szokás vagy a hiedelem átadásának és átvételének kérdése körül mozgott. Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy az átadás-átvétel vizsgálatára a népszokások, a hiedelmek területén a lényegi megközelítésnek csak egy módja, olyan iránya, amely felől a szokás életének, illetve történetének fontos állomásait, vándorlási pontjait rögzíthetjük, de a legfontosabb kérdések, mint pl. a funkcionális tartalom, a tényleges szerep a néphagyományban nyitottak maradnak. Hangsúlyozzuk, hogy a párhuzamnak az elterjedési térképen feltüntetett sűrűségéből való átvételi irány megállapítása tévedéseket eredményezhet abban az esetben, ha nem számolunk azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos szokások egyes népeknél tovább megmaradtak, jobban konzerválódtak, amíg másoknál a kutatások időpontjában már eltűntek a néphagyományból. Az alábbiakban néhány szokáskör interetnikus, etnokulturális kapcsolatainak kérdéseit vetem fel. Eddigi kutatásaim nyomán úgy látom, hogy a magyar népszokások kapcsolatainak, eredetének, az 3 Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925. 334-335.
