Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

Az átalakulás, változás szinte utolsó fázisának tekinthető az, amikor a parasztság jelentős része gazdaságilag megerősödött és már nem csupán önellátásra termelt, hanem rátért bizonyos fajta üzemszerű gazdálkodásra. Ilyen körülmények között természetszerűleg idegenedett el a korábbi tradícióktól, amelyek addig életére, munkatevékenységére erősen hatottak. A szilárdabb, stabilabb gazdasági alap nyilvánvalóan teljes mértékben átformálta a parasztság tudatát, gondolkodását. A parasztság szegényebb rétegeinél ez a folyamat lassúbb volt és lényegében a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hozott döntő változást. Valójában tehát azt kell megállapítanunk, hogy mivel a változás nem egyszerre, nem egyidőben érintette a magyar parasztságot, a mezőgazdasági szokások, hiedelmek összességében nagymértékben rétegződést, különbségeket, eltéréseket figyelhetünk meg. A szocialista mezőgazdaság a változásnak olyan állapotát mutatja, amelyben a szokások nagymértékű széthullása következett be. Azok a szokások pedig, amelyek megmaradnak, mint pl. a közös mulatságok, lakomák aratáskor, szüretkor stb. fő jellemvonásaikban az egykori céhszokásokhoz lesznek hasonlóak. Mindezek pedig a szokáskutatásoknak újabb területét jelentik.