Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

az Igyunk! ; A faluban utcahosszat... ; a Rég veri már a magyart a teremtő c. költemények bizonyos mértékben már átalakult, folklorizált változatait olvashatjuk. Az Igyunk! c. 1844-ben írt vers a kéziratos könyvben az eredeti cím elhagyásával 2

dik Dal felírással került lejegyzésre. Az eredeti költemény és a kéziratos változat között több szóban eltérést találunk (pl. Akinek nincs- Kinek nintsen; Az övé lesz a világon - Övé lesz e kerek földön ; A bu tőle nyakrafőre - A bú tőle messze földre), amelyek már a folklorizálódás első fázisára utalnak. Hasonlóképpen ezt tapasztaljuk az úgyszintén 1844-ben keletkezett A faluban utcahosszat... c. költemény népi variánsában is. A szóbeli terjedést, az élő néphagyományba való bekerülését bizonyítja, hogy a négy versszakból dallá vált három szakaszt (1, 2, 4,) egy másik népdalhoz kapcsolták. így került a Nem loptam én csak egy csikót; Nem vagyok a kunságifi; Isten hozzád édes eszem kezdetű népdal szakaszokhoz a 4., 5., és a 6. versszakként a Petőfi-költemény 2., 1. és 4. versszaka. A felcserélt szakaszok és egy versszak elhagyása a variálást és az eredetitől való eltérést már jól mutatja. Az isaszegi kéziratos könyv Petőfi-költeményei közül a legnagyobb folklorizációs folyamaton a Rég veri már a magyart a teremtő... c. és kezdetű 1845-ben írt vers jutott át.

82 A Petőfi életében népdallá vált költemények között találjuk az 1842-ben keletkezett Hortobágyi kocsmárosné... kezdetű verset is. Az Erdélyi János által szerkesztett Népdalok és mondák c. gyűjteményben (I—

III. Pest, 1846-1848) már szerepel. Egy debreceni kéziratos könyv tulajdonosa Nép-dall címmel jegyezte le a verset.

83 E kéziratos daloskönyvben olvasható változatban az eredetitől lényeges eltérést nem tapasztalunk. Csupán néhány lényegtelen szómódosítást figyelhetünk meg. Ebből egyrészt arra következtethetünk, hogy ez a Petőfi-költemény - mint sok más - olyan szépen igazodott a népdal iónjához, hogy szinte szó szerinti átvétellel került a néphagyományba, másrészt pedig azt is megállapíthatjuk éppen a csekély eltérésekből -, hogy a lejegyző a szöveget már a szájhagyomány nyomán írta le s nem Petőfi-kötetből másolta. Valójában 82 /. Sándor L: i. m. 189, 190. 83 DMNA, Itsz.: V. 213/7. 24-25.