Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben
mert a népi verselő gondolatot nem raktároz, nem érlel hosszabb időn keresztül, hanem mindig megírja az alkalom adta pillanatnyi benyomásokat, eseményeket. Vagyis, ha valamilyen, pl. háborús eseményről nem született a helyszínen vers, a későbbiek során az - mint verstéma - teljesen elmosódik. B) A parasztköltőt a falu társadalmi közösségének, hagyományos életformájának íratlan törvénye egy bizonyos kerethez köti, amelyben a közösség többi tagjához és kultúrájához igazodik. A versíró tulajdonképpen ugyanazon a kultúrfokon él és ugyanazon kultúrközösség tagja. A versírással nem szakad ki a közösség kultúrájából, s mindaddig nem is szakadhat ki, míg kultúrája azonos, és mig műveltsége minőségi változással át nem csap egy más szellemi szintbe. Az átváltással egyúttal megszűnik korábbi közösségi kapcsolata, vagyis megszűnik népi verselőnek lenni. C) A népi verselőnek a közösséggel való szerves kapcsolatából következik, hogy forma és szemlélet tekintetében mindvégig egyaránt megmarad azon a fokon, amelyen a hagyományos népi kultúra és a népköltészeti alkotások állanak. Magatartása és költészete ehhez a hagyományhoz igazodik. D) Az előbbi tényezők mellett azonban a népi verselő alakjának megrajzolásához feltétlenül kell egyéniségvizsgálatot is végeznünk. Költészetét számtalan mozzanat befolyásolhatja, amely mozzanatok sok tekintetben már kívül esnek a közösség kultúrájának vizsgálatán. A parasztköltők - mint egyének és mint egyéniségek ^ belső világának ismerete nélkül nem értenénk és nem magyarázhatnánk meg több lírai és szűkebb körből vett eseményt leíró verset. Tekintsük át most vázlatosan kéziratos verseskönyveink alapján népi verselőink költészetét. A parasztköltők verseit, akárcsak a kéziratos gyűjteményeket, különböző csoportokra oszthatjuk : 1. dalok, balladafélék, 2. hazafias versek, háborús verses naplók, 3. alkalmi versek (névnapi, lakodalmi köszöntők, temetési búcsúztatók stb.), 4. hírversek (főleg helyi események feldolgozása elbeszélő formában),