Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az egyén szerepe a népszokásokban
a típusához tartoznak, amelyekből a tömegekre ható, cselekvésre bíró vezető egyéniségek kerülnek ki. A több embert mozgató szokásoknál, különösen, ha dramatikus, előre szervezendő és szerepeket, feladatokat elsajátító játékról van szó, az organizátor és tanító egyének működése föltétlenül szükséges. A szokáskutató természetesnek veszi ezeknek a jelenlétét és ténykedését a színjátékszerű játékok gyakorlásánál. Fenti példáinkat a dramatikus szokások területéről hosszan bővíthetnénk. Úgy gondolom azonban, hogy az eddigi példák is meggyőzhettek bennünket - a dramatikus játékok összefüggésében egyébként is jobban ismert - a közösségből a szokással kapcsolatos kiváló tulajdonságai révén kiemelkedő egyéneknek a szokások életével összefüggő szerepéről. A több szempontból is összetettebb dramatikus játékok mellett a különösebb előkészületet, illetőleg tanulást, próbákat nem igénylő szokásoknál is jól megfigyelhető a közösségből kiemelkedő vezető egyéniség szerepe. A kutatások során nyert tapasztalat azt mutatja, hogy a falusi közösségi megnyilvánulások mögött egyéni hatóerők működnek közre. A vezető, a felügyelő vagy felelős egyén nélküli megmozdulás - így tehát a közösségnek együtt végrehajtott szokása - nem megy végbe. Nemcsak tipikusan szokásnak ítélt megmozdulásoknál van ez így, hanem az olyan összejöveteleknél is, mint pl. a falusi bál, ahol a táncbíró, legénybíró vagy más néven cigánybíró a vezető személy, akinek a bálban részt vevők kivétel nélküi kötelesek engedelmeskedni. A kevésbé vagy egyáltalán nem színjátékszerű szokások vizsgálatánál a kutatók alig vagy egyáltalában nem figyeltek fel - ez valójában nem is tartozik a könnyen megfigyelhető mozzanatok közé - a szokás mögött rejlő egyéni hatóerőre, mozgató rugókra. Az esetek többségében a szokásközösségben kellene élni ahhoz, hogy a legtöbb jelesnapi - pl. Luca-nap, András-nap, vízkereszt, a jelesnapokkal összefüggésben álló felvonulások, kántálások, májusfaállítás stb. -, családi jellegű - mint pl. keresztelő, lakodalom, temetés - vagy a különböző munkához fűződő - pl. kalákák, aratás stb. szokásokkal kapcsolatban az idevonatkozó megfigyeléseket megtehessük. Néhány példával illusztráljuk az elmondottakat.
