Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Biz én néhai boldogult édes szép apám uram Czenkné vagyok tavaj nyáron hólt meg az édes uram az óta sokat szevetem mint özvegy hiszen tugya Hogy az aszony egy felől ég másfelől sir mint nyersfa Sok szenvedéseim után ide már csak bé menék megpihenek ha ezek a guta trázsák engednék Saj leányom baj van bened mondják hogy nyelves voltál Katzérságban torkoságba fülig büborékoltál Ugyan kérem még azt nékem szép apám uram mondja Kendnek öreg tudja meg hogy nem vagyok ám bolodja Uram fija ő a torkos őete meg az almát mi nyomorult maradéki nyögve nyejük torzsáját Még ő is megmérhetetlen torkoságával otüll Nem botsátna be még ha kerdezük letsepüll De nem adig van ám az nemis adig let volna De éva anyánk megsegité hogy igazságot szólna Azért maga mint aszony szintúgy vágy van perelni Látam hogy már az ajakát kezdé emelni Tartóztata a félelem dehogy csufá nelégyen Ádámhoz ment ha semitsem tudna csak oda megyén szépen Jöjön be édes apjukom hogy van it süvegetlen nem tugya hogy ha igy it áll nyavaját kap hirtelen Azután megint rá kötjük piksisre és tubákra A mit én kuporitgatam alamizsnálkodásra Kapót a tanát son ádám éva is meg ürüle Hogy aszonyi kis fortéja most is szépen elsüle maga is szárazon marat hej pedig de féltem én mert Czenkné ám olyan aszony túl tesz a maganemén ínén hát első szüleink kevés bajai elmentek Hanem jötek az álványra ismét más meg más szentek Kiközt Jákob pátriáka a szüntelen nyelvelő Czenknére megint rá kiált a pokolba menjen ő Ne lármáza fell a szent hely ünepi szentségét Ne fertőztese a csendeshely ünepi csendeségét En nem fertőztetedbe te vén ravasz róka Tán nem tudják hogy szetedrá Ézsaut a bátyádat