Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

és végét meg nézi ki mihez fog Egyik az áll ellent mivel elgondoltam előre Hogy bizonyosan nem kapok sok elő fizetőre, Mert márs menyei menyeivel menyei Koronával Kérejezvel onmánúsal s minden hale Iájával Keveset gondol a magyar a maga dolgához lát Jó néha Istenéhez egy két sóhajtást botsát, Más az hogy nem szórják ám ki a menyei titkokat, Fülelhetnél mig kívülről meg nem sejdítnéd, azokat. A kik a táblánál ülnek nem szokták kifecsegni, Nem szokták útzára hulló nagy lármával beszélni, Sőt inkáb nem méltóztatják ők ara senki fi ját Hogy véle is fentartanák ama nagy tanát skozást, Nékem az én jó barátom bár szegény mig meg nem hólt Igen jó és magyar szívű szava tartó ember volt Még is csupán egyszer irot először utoljára Mért nem többször leveléből rátalálsz az okára De hogy sokat ne beszéljek im it van a levele Meg szól it a jó barátom Isten hozád oda le Tán elis untad már várni megígért levelemet S aj pajtás ez a fogadás zseniroz már engemet Tudod a kivel gyermeki időnket együtt éltük foró barátságot kötve egymást szeretni véltük. Ha egyik vagy másik köztünk valami póltzra kapót Biz az után szegyeit nékünk emelitni kalapot Nékem nem olyan koszlot kalap hanem ojan koronya Fedi fejem mejet maga a főböltscseség fona Már váj hatnál é a földön egy koronás királyom Anyit hogy néked hetenként újságokat firkájon Pedig még a sár korona Dávid mégis nagyra volt vele De bezeg mikor ide jöt szeme szája eil tele Itt kap az ember koronát csak látnád az enyémet Erői földi kirájokis várhatnának ám hímet Száz meg ezer nap és csilag fényének ragyogása Hozá képest csak szent jános bogarak csilogása Hát én irkájak néked te por hamu és semi Ti szoktátok hitvány férgek ezt egymásközt és nemmi Ezt most irom otójára kivetem az ablakon A vén Káron majd csak elviszi a csolnakon Az után pedig mivel teis jó hitű valáll