Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Galamb száll a háztetőre Édesanyám Isten véle Köszönöm a nevelését Eddigvaló szívességét. Itt felvetődhet a kérdés, hogy a ponyvái füzetek írói nem a nép között már elterjedt s általánosan ismert dalokat vették-e be a vő­félykönyvbe, s azok mintegy körforgást téve, újra visszakerültek a nép közé - most már azonban a szélesebb elterjedés lehetőségével. Ugyancsak kérdés, amit a Magyar Népzene Tára is felvet, hogy „vajon a vőfélykönyvek rigmusai vesztették-e el dallamukat, vagy pedig a rigmusokra alkalmazott-e utólag dallamot a nép." 40 Mind­ezekre a filológiai vizsgálat fog fényt deríteni. Szövegeink alapján azonban néhány gondolatot már felvethetünk. Vőfélyverseink között több olyan vers van, amelynek csak egy része, egy versszaka vált dallá. Kovácsvágási kéziratos gyűjtésem­ből bemutatok egy verset, amelynek nótává vált, énekelt változatát is ismerjük. A vers a menyasszopy búcsúja Jány Barátitól:* 1 Kedves lyány barátim nyelvem rátok fordul, Értetek szememből a könyü ki tsordul, Mert ezen órában barátságunk elmúl, Miattatok szivem jaj tán meg sem vidul. Szüntelen reátok Menyből áldás szóljon, Krisztus oltalmával melettetek aljon, Napotokhoz boldog napokat számláljon, Egykor a szivetek hü férjre találjon. De jó hív barátim kérlek beneteket, Hogyha vagy tréfából vagy máskép titeket, Megbántotalak is, most megengedjetek, Mert nem tudom, mikor lehetek veletek. 40 Magyar Népzene Tára: i. m. XIII. 41 DENIA, Itsz.: 0185.

Next

/
Oldalképek
Tartalom