Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az egyén szerepe a népszokásokban

egyén és a közösség szerepének szempontjából azonban ezt a vizsgálatot minden szokással kapcsolatban elvégezni a szokások rendkívül nagy száma miatt, hiábavaló vállalkozás lenne. Itt tulajdonképpen nemcsak a különböző szokások számáról van szó, hanem ebben az összefüggésben minden megfigyelést és lejegyzett szokást tekintetbe kellene venni. Ugyanis, egyéniség és közösség szempontjából minden szokásnak külön élete, karaktere van a gyakorlása, előfordulása helyén, a szokást ápoló, előadó, gyakorló és hagyományozó közösségben. így tehát a kiválasztott példák nyomán kell a következtetéseket levonni, az egyén és a közösség tekintetében az egész szokáskomplexumra érvényes általános megállapításokat megtenni. Mint említettük, a szokásos hatást kifejtő egyének vizsgálatát két irányból végezhetjük : 1. Ezeknek az egyedeknek felkutatásával és részletes, a különböző szokásokkal kapcsolatban megnyilvánuló tevékenységével. Ez valójában tipikusan egyéniségkutatás, amely - mint említettük egyes folklór műfajoknál szép eredményeket hozott. A kutatásnak a korlátai ebben a formában azonban korán megmutatkoztak, annak ellenére, hogy az egyéniségvizsgálat olyan műfajnál, mint pl. a mese, sokkal meghatározottabb és szűkebb keretek között mozgott, mint az a szokásokkal kapcsolatban szükséges volna, amelynél az évi szokások, a társadalmi szokások és más szokások tömkelegében a különböző társadalmi, gazdasági, politikai, kor szerinti és még egy sereg más, az egyes szokásokban eleve meglevő és a kutatás által is célul tűzött szempontokat kell áthidalni. 2. Az egyes szokások kutatása, feltárása és részletes leírása alkalmával, a vizsgált szokás életével összefüggésben álló egyén vagy egyének működésének megállapításával. Az elért eredmény mindkét esetben azonos. Azonban a szokáskutató lényegében csak a második vizsgálódási módszert választhatja. A kiemelkedő egyének, egyedek keresése ugyanis előbb-utóbb eltéríti a kutatót a szokások életével, alakulásával, funkciójával stb. kapcsolatos, igen szerteágazó kérdések arányos alkalmazásától, és így maga a szokás könnyen alárendeltségi szerepet kaphat a kutatás menetében. Az egyéniség szerepe csak egy szempont a szokások