Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Népköltészet és irodalom a népi kéziratos könyvekben

Népköltészet és irodalom népi kéziratos könyvekben A népköltészetet ért irodalmi hatások vizsgálatában fontos szerep jut a népi kéziratos könyveknek. A kéziratos énekes, verses könyvek jelentős hagyományról tanúskodnak. A kéziratos könyvekben lappangó versek, nótaszövegek, parasztköltők dalai, balladái, hírversei, a klasszikus költők népdallá vált költeményei a népköltészeti kutatás új területére irányítják a figyelmet. A szóbeli hagyomány mellett a kéziratos könyveket írásos hagyományemlékeknek tekinthetjük. A kéziratos könyvek forrásul szolgálnak a parasztság szellemi életének, kultúrájának vizsgálatához. Konkrét példák nyomán állapítható meg, hogy milyen hatások érték a népköltészetet és ezekből a hatásokból mi az, ami megmaradt, és mi az, ami csak a népi kultúra felszínéig jutott el. A kéziratos énekes- és verseskönyvek nagy hagyományról tanúskodnak. Az irodalomtörténet számos verses-, dalos-, énekeskönyvet tart számon. Ezek első példányai egészen a XVI. századig nyúlnak vissza. Az első fennmaradt gyűjtemények jobbára egyházi vonatkozásúak, vallásos verseket és énekeket tartalmaznak.

1 A XVII. században már megjelennek világi tartalmú kéziratos gyűjtemények is, amelyekben hazafias verseket és ún. „virágénekeket" találunk. A könyvnyomtatás megindulása és fejlődése nem csökkentette a kéziratos könyveket. A XVIII. század elején se szeri se száma a kéziratos könyveknek, bár azt hihetnénk, hogy ekkor már - a könyvnyomtatás fellendülésének idején - háttérbe szorul a kéziratos 1 Vö. Varasdy L.: Kéziratos énekes könyveink. Figyelő, I. 1876. 156-164.