Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

rág szerepelne, így pl. a rozmaring a szomorúságnak, a bánatnak lenne a jelképezője, amint az alábbi példákból kitűnik. De ugyanakkor a rozmaring nászvirágként is szerepel, amint azt már korábban említettük. A növények, állatok - főleg madarak - jelképesítése népdalainkban jellemzőnek mondható. Amint Solymossy Sándor tanulságosan bizonyítja, a jelképek hátterében álló fogalomból egyszerűsödés, összevonás révén áll elő a jelkép. így pl. a közhasználatú rózsám kifejezésből egyértelműen azt értjük : „Olyan vagy, mint a rózsa !" Azonban a költői nyelvben átértékelődik, jelképesítődik akkor, amikor a kedvest, magát a nőt vagy a férfit a rózsa személyként jelöli: Mink vagyunk a rózsa, Mink szeretjük egymást, Én vagyok a rózsa, Te vagy a viola. Valójában tehát először hasonlításról beszélünk. A természetből vett hasonlat jelképpé alakult és a rózsának vagy más virágnak a szerető személyének a jelölésére egyértelmű lett. Természetesen a szimbolizmus kialakulásának a folyamata népköltészetünkben nem egészen ilyen egyszerű. A hasonlat, a jelképesség, a természeti kezdőkép kérdésköre alapos vizsgálatot kíván. A magyar népdal Ortutay Gyula megállapítása szerint a tiszta, szép belső zengését a természeti kép - amelybe a virág is beletartozik - segítségével éri el. E téren azonban az összehasonlító kutatásban még csak a kezdeti lépések történtek meg. Fentebb utaltunk arra, hogy népdalainkban sokáig az általános értelemben használatos virág szó szerepelt. Mintegy évszázaddal ezelőtt hatolt be a népköltészetbe konkrét megjelöléssel több virágfajta. Számos tényezővel függhet ez össze. így pl. a népművészetben is nagy teret hódító virágos, rózsás, tulipános bútorok divatjával, a díszített viseletdarabokkal, különböző virágdíszítésű kerámiákkal stb. Néhány virág, úgymint a rózsa, viola, rozmaring, ibolya külö-