Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

az ajka, rozmaring a szája, citrom a melle, maga pedig virágzó, zöldellő, kinyílt, hervadt, szelíd, vad virágszál. „A szerelem lehullt mint a virág szirma, keblét tárja, mint a virág kelyhe, rügyet fakaszt, bimbózik, kinyílik, elhervad, meglankad, lefonnyad, elhal, mint a virág." : Mihaszna szép virágzásom, Ha mindjárt lesz hervadásom. Testem hervad, szívem lankad, Virág voltam elhervadtam. Olykor a növényvilágból vett jelképek uralják a dalszöveget : Rózsa a babám orcája, Csipkebogyó piros szája, És a szeme hammas kökény, Mind a hármat szeretem én. A kedvest, a szeretőt jelölő virág jelképre népdalainkból említsünk néhány példát : Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Minden madár társat választ, virágom, virágom, Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom, Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Jaj, de szépen harangoznak Tarjánba, Elhervadt a falu legszebb virága. De ha akkor hozzám el nem jössz, virágom, Verjen meg az isten, szívemből kívánom. A magyar népköltészetben a virág mint jelkép sűrűn előfordul. Vikár Béla, Solymossy Sándor, Illyés Gyula és mások a népkölté-