Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

azokat a ládákat is, amelyeken tulipán motívum nem volt. A tulipános elnevezés összefonódott általában a virágos díszítéssel. így pl. nagyon szépek és rendkívül népszerűek voltak azok a „tulipános" tádák, amelyeknek festett díszítése rózsa, rózsacsokor volt. A festett népi bútorokkal kapcsolatban elmondhatjuk azt, hogy a magyar nép tárgyi kultúrájának e területén volt talán a legnagyobb jelentősége a virágnak, a virágos díszítésnek. A virágnak ennél nagyobb szerepe csak a folklórból mutatható Ki. A magyar népköltészetnek rendkívül gazdag a virágszimbolikája. A problémakör összefüggésben áll a virágének kérdésével. A virágénekekről sokan és sokszor írtak. Legutóbb Szabó T. Attila foglalta össze az idevonatkozó eredményeket. A virágének a régi magyar költészetben - a 15. század végétől azokat a szerelmi költeményeket, dalokat jelölte, amelyekben a kedvest, a szeretőt, a leányt virágnevekkel illették. Kezdetben az egyház képviselői, a papok, prédikátorok és a vallásos buzgalmú világiak közül is sokan üldözték a virágénekeket. A szerelmes versek, dalok szerzőit, terjesztőit és éneklőit erkölcstelennek bélyegezték. Sőt, ezek meghallgatását is bűnnek nyilvánították. Ez tükröződik Bornemissza Péter prédikációjából: „immár csak mind hazugságnak hallgatására és hívságos mulatságra vigyáznak mindenek fülei, tisztátalan és fajtalan beszédnek hallgatására, trágár és peniszes csúfságra, bába-beszédre, álnokul költött fabulákra, királyfia Miklósrul, poéták óriásirul, Apolloniusról és egyéb hívságról; virág- és szerelemének hallgatására, lantsíp- dob, trombitaszóbeli hujja-hujjára és teményezer csácsogásokra" (1584). Melius Juhász Péter hívságos, csúf és trágár beszédnek mondja a virágéneket : „Itt megtiltja Pál a parázna, hívságos, csúf és trágár beszédet, virágénekeket, lator dúdolást. Ugy mint ím ezek: Péter férjem etc., Az zöldvári éneket, Az aggnőnek s az agebnek, annak mind eggy ára etc. Hajdúhoz illendő éktelen beszédet megtilt, valamint épület nélkül szólsz" (1561). Telegdi Miklós gyóntató kérdéseiben így vonja felelősségre hívőjét: „Énekeltél-e avagy hallgattál-e virágéneket, melyben testi szerelemről és buja dolgokról volt emlékezet?" (1583). Pázmány Péter pedig undok virágénekeknek nevezi az e körbe tartozó dalokat. Azonban kitűnő ellenpéldát is említhetünk. Sylvester János az Új Testa-