Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

Virágos láda. Páskaháza (Gömör m.) met közvetítéssel, esetleg a török hódoltság korában az oszmántörökből került. Vagyis semmivel sem korábban a 16. századnál. A tulipán motívum megjelenése pedig a magyar népművészetben csak a 18. századra tehető. A népi bútorok tulipán motívuma a közvéleményben elsősorban a tulipános ládához kapcsolódik. Az úri, polgári házakban a 17. században már használták. Igen fontos, népszerű bútor volt. A 18-19. században a parasztság körében is elterjedt és a menyaszszony egyik legfontosabb hozományának számított. Ez időben a nép számára is a városi asztalosok készítették a bútort, azok amint K. Csilléry Klára írja -, akik a polgárokét, nemesekét és azok a festők, akik a falusi templomok festett díszítésének kivitelezői, javítói voltak. így e mesterek révén bontakozott ki a jellegzetes virágos ornamentika, amely hosszú időn át meghatározta a magyar népi díszített bútorokat. Téves ismereten alapul az, hogy a népi bútorok elsősorban tulipános díszítésűek voltak. Az kétségtelen, hogy a festett bútorokon a legfőbb motívum a virág volt. Különböző virágokat, virágbokrokat pingáltak a bútorokra, tékára, bölcsőre, szekrényre, ládára, ágyra és más bútordarabra. Gyakran tulipánosnak nevezték