Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

Pünkösdi királynő. In: Magyarország és a Nagyvilág, 1872. 231. pünkösdjéig megőrizték. Különös erőt tulajdonítottak a pünkösdi királynőtől kapott rózsának. Ha a tehén véres tejet adott, a rózsát elégették, hamuját az állat eledelébe elegyítették (Divatcsarnok, 1859). Tanulságos még idéznünk egy úgyszintén múltszázadközépi ismertetést a nógrádi, honti, gömöri és csallóközi szokásról, amelyből a virágnak különösen fontos szerepét láthatjuk : „az ünnepélyes öltözék, szalagok, kendők s virágokkali feldíszítés mellett, fejökre korona, vagy csak virágkoszorú tétetik, kezükbe virágokkal díszített királyi pálcza adatik, olykor azonban ezt a király által rendelt szolgája viszi előttük; ehhez a leány arcza fehér lepellel elkendőztetik, karjára virágokkal telt kosarat tűz s ha az adandó ajándékok sokasága megkívánná, ilyeneket visznek utána kiválasztott szolgaleányai is; végre négy fehérre meghámozott botocskára köttetik egy nagy piros-tarka kendő négy vége, s mennyezetkint vitetik felettük négy leány által ; az egészet kézenfogódzva kört alakított legények és leányok tánczoló serege veszi körül, s megkezdik a tánczot a falu kocs-